2019. június 26., szerda

Everness után 2.

Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen hatások értek engem az Everness Fesztiválon. Az egyik legfontosabb, hogy rengeteg féle, finomabbnál finomabb vegán ételt ettem, s ezek kapcsán szembesültem vele, hogy a kilencvenes években vegán szakácskánt, vegánként sokkal egészségesebb voltam, mint most. 

Könnyebb voltam 13 kilóval, és semmiféle egészségi problémám nem volt. 

Igaz, mozogtam is, aikidóztam és tajcsiztam, valamint állva dolgoztam, nem pedig ülőmunkában.

Csütörtökön meghallgattam egy többórás online előadást a táplálkozásról (Will Tuttle), a "hagyományos" és a vegán életmódról, és most, évek után újra megérett bennem az elhatározás.

Mivel a paleo tápláálkozás nem vált be (nem voltam tőle jobban, sőt, rosszabbul...), a fehérje-alapú, szénhidrát-mentes táplálkozás nem vált be (nem voltam tőle jobban, sőt, rosszabbul...), és még ha jól összeszedem magamat, főzni is tudok (sokkal inkább a vegán konyhában vagyok otthon, mint a húsosban), így újra azt érzem, hogy a jelen valómban (valótlanságomban), innentől a vegán táplálkozást folytatom.

Milliónyi érv van mellette, és eddig azt tapasztaltam, hogy ha szakemberek és hozzáértők vitájára került sor, a vegánnal szemben a hagyományos védhetetlen volt, összevetve a "húsos" szakemberek nem tudtak hitelesen az álláspontjuk mellett érvelni. Csak olyan érvekkel, amelyeket a vegán élemód könnyedén megcáfol.

Egy kis ízelítő az élményekből:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ha építő szándékkal teszed, szólj hozzá bátran a bejegyzéshez!