2017. november 12., vasárnap

Megvilágosodás vagy megvilágosodás?

Egyre több olyan tanítóval találkozom, akik magukat megvilágosodott mestereknek mondják, és megvilágosodás-kurzusokat tartanak. Közülük többen a történelmi buddhára hivatkoznak, vagyis arra, hogy elérték, megvalósították azt az állapotot, amit a Buddha néven ismert tanító megvalósított. Elérték ezt az állapotot öt percre, pár órára, de találkoztam olyannal, aki a beszámolója szerint három hónapig volt ebben az állapotban, amit azóta élete legcsodálatosabb időszakaként emleget.

Szeretnék rámutatni Nektek az efféle beszámolókban rejlő legfontosabb félreértésre.

Amikor a történelmi buddha a megvilágosodásról tanított, kifejtette, hogy maga a megvilágosodás, annak a mibenléte nem érzékeltethető teljesen pontosan egy ember - egy korlátok között gondolkodó lény - számára, mert a megvilágosodás szavakkal le nem írható, egyszerűen túlmutat az emberi elme által felfogható fogalmakon.

Az alapvető, legfontosabb tanításának kulcspontja az, hogy aki eléri a megvilágosodást, annak számára ez a tapasztalat, élmény soha többé nem múlik el. Tehát nem egy múlandó tapasztalatról van szó! Nem arról van szó, hogy valaki átéli öt percig vagy pár óráig a megvilágosodást, majd az egész elkövetkező élete során ennek az öt percnek a megismétlését, rekonstruálását keresi!



A történelmi buddha tanítása szerint a mulandó jelenségekkel szemben egyetlen olyan biztos pont van, amiben menedéket vehetünk: a megvilágosodás állapotában, azaz a tudat tiszta természetében, azaz a buddhában, ahogyan azt nevezik. De nevezhetjük bárhogyan. Ez az állapot nemcsak, hogy túlmutat minden elképzelhető örömállapoton, hanem ha egyszer eléred ezt az állapotot, akkor soha többet nem veszíted el! Nem esel vissza egy meg nem világosodott állapotba! Megszűnik minden, ami viszonylagos, eltűnnek az idő és a tér korlátai, az idő és tér kezdete és vége, eltűnik minden megkülönböztetés, minden kettősség. Nincs már hová visszaesni!

A megvilágosodott számára csak a MOST létezik, egyszerre tudja a múltat, a jelent, a jövőt, egyszerre tudja minden lény minden gondolatát, érzését, múltját, jelenét, jövőjét - hiszen minden ő maga, itt és most. Nincs a megvilágosodott tudaton KÍVÜL más, semmi! Minden: maga a tudat. A megvilágosodott EZT tudja, ezt tapasztalja, hogy minden jelenség ILLÚZIÓ, semmi több. Minden jelenség a tudatból merül fel, és ott is válik semmivé. Nincs többé nemtudás, csak TUDÁS van.

Legmélyebb gyökeréig ismeri a világmindenséget, a "lenti világokat" minden lényével és azok minden gondolatával, a "fenti világokat", minden embert és istent. Hiszen egyik sem létezik a megvilágosodott tudaton kívül! Egyik sem különbözik tőle! Nem léteznek számára a test fizikai korlátai, hiszen a test sem más, mint illúzió, instabil jelenség. A megvilágosodott felette áll a jelenségek világának, ott és akkor jelenik meg vagy szűnik meg, ahol akar, annyi testben, formában és olyanban, amennyiben és amilyenben akar, hiszen mindez csak tünékeny jelenség, amit maga a tudat hoz létre. Áthatol a nemtudáson. Szertefoszlik a megvilágosodásban miden, ami viszonylagos, ami múlandó, és megmarad az, ami az egyetlen állandó: a megvilágosodás, a tudat, ami határtalan, tiszta tér, amiből minden és bármi felmerülhet, mert korlátlan lehetőségekkel teli.

Erről tanított a történelmi buddha, és azóta számtalan követője, értelmezője. Nem pusztán a vágytalanság, nyugalom és béke állapotáról. Nem pusztán a kényszerektől való megszabadulásról. Nem pusztán arról, hogy öt percre képes vagy címkézés nélkül észlelni a világ csodálatos jelenségeit. Annál fényévekkel többről van szó! A megvilágosodás a tradícionális tanítások szerint abszolút, tökéletes - márpedig ami múlandó vagy fokozható, az nem lehet sem abszolút, sem tökéletes!

Amiről ezek a mai tanítók beszélnek, az csodálatos, felemelő, és az életünk problémáira - és a zsebünk kiürítésére - napjainkban nagyon jól működő, használható választ ad. A megvilágosodásnak azonban mindez csak részleges és múlandó megközelítése!

2017. november 2., csütörtök

Miért és hogyan meditálj?

"Az erőfeszítés nélküli és a választás nélküli tudatosság a mi valódi természetünk. Ha meg tudjuk valósítani ezt az állapotot és el tudunk merülni benne, az rendben van.

De van, aki nem tudja elérni erőfeszítés nélkül, a szándékos meditáció erőfeszítése nélkül. Az összes régi mentális hajlam, öröklött tendencia az elmét a külső tárgyak felé fordítja.

Az összes ezekből fakadó gondolatot fel kell adni, és befelé fordítani az elmét, de ehhez a legtöbb embernek erőfeszítésre van szüksége.

Persze minden tanító és könyv azt mondja a jelöltnek, hogy csak legyen csendben, de ezt nem könnyű véghez vinni. Ezért szükséges ez az összes erőfeszítés.

Még ha találunk is valakit, aki megvalósította ennek a magas fokú csendnek az állapotát, azt úgy foghatod fel, hogy ő már az előző életében véghez vitte a szükséges erőfeszítést. Tehát az erőfeszítés nélküli tudatosság, gondolatmentesség csak előzőleg gyakorolt szándékos meditáció után érhető el.

A meditáció formája bármi lehet, ami számodra vonzó. Nézd meg, hogy mi az, ami segít távol tartani a többi gondolatot, és azt alkalmazd a meditációdban!"

Maharsi