2017. november 12., vasárnap

Megvilágosodás vagy megvilágosodás?

Egyre több olyan tanítóval találkozom, akik magukat megvilágosodott mestereknek mondják, és megvilágosodás-kurzusokat tartanak. Közülük többen a történelmi Buddhára hivatkoznak, vagyis arra, hogy elérték, megvalósították azt az állapotot, amit a Buddha néven ismert tanító megvalósított. Elérték ezt az állapotot öt percre, pár órára, de találkoztam olyannal, aki a beszámolója szerint három hónapig volt ebben az állapotban, amit azóta élete legcsodálatosabb időszakaként emleget.

Szeretnék rámutatni Nektek az efféle beszámolókban rejlő legfontosabb félreértésre.

Amikor a történelmi Buddha a megvilágosodásról tanított, kifejtette, hogy maga a megvilágosodás, annak a mibenléte, nem érzékeltethető teljesen pontosan egy ember – egy korlátok között gondolkodó lény – számára, mert a megvilágosodás szavakkal le nem írható, egyszerűen túlmutat az emberi elme által felfogható fogalmakon. Nem mondhatjuk – nem lenne igaz – hogy a megvilágosodás egyenlő a jelenléttel, sem a ráhagyatkozással, és azt sem, hogy egy szuggesztív előadói stílus egy megvilágosodott embert jelent.




Az alapvető, legfontosabb kulcspontja a Buddha tanításának az, hogy aki eléri a megvilágosodást, annak számára ez a tapasztalat, élmény – bárhogyan is nevezzük – soha többé nem múlik el. Tehát nem egy mulandó tapasztalatról van szó! Nem arról van szó, hogy valaki átéli öt percig vagy pár óráig a megvilágosodást, esetleg képes "volt" hosszabb ideig ebben az állapotban tartózkodni – majd az egész elkövetkező élete során ennek az öt percnek vagy pár órának a megismétlését, rekonstruálását keresi! 

A történelmi Buddha tanítása szerint a mulandó jelenségekkel szemben egyetlen olyan biztos pont van, amiben menedéket vehetünk: a megvilágosodás állapotában, azaz a tudat tiszta természetében, azaz a "buddhában", ahogyan azt nevezik. De nevezhetjük bárhogyan, lehet Önvaló, Isten, Krisztus, egyebek. 

Ez az állapot nemcsak, hogy túlmutat minden elképzelhető örömállapoton, hanem ha egyszer eléred ezt az állapotot, akkor soha többet nem veszíted el! Nem esel vissza egy meg nem világosodott állapotba! Hogy miért? Azért, mert a megvilágosodás éppen azt jelenti, hogy megszűnik minden, ami viszonylagos, eltűnnek az idő és a tér korlátai, az idő és tér kezdete és vége, eltűnik minden megkülönböztetés, minden kettősség. Nincs már hová visszaesni!

A megvilágosodott számára csak az itt és most létezik, egyszerre tudja a múltat, a jelent, a jövőt, egyszerre tudja minden lény minden gondolatát, érzését, múltját, jelenét, jövőjét – hiszen minden ő maga, itt és most. Nincs a megvilágosodott tudaton kívül más, semmi! Minden: maga a tudat

A megvilágosodott ezt tudja, ezt tapasztalja, hogy minden jelenség illúzió, semmi több. Minden jelenség a tudatból merül fel, és ott is válik semmivé. Nincs többé nemtudás, csak tudás van. Ismeri az univerzumot, annak keletkezését és megszűnését, és a megszűnéséhez vezető utat. Ismeri a test, a testi érzések, az érzékelés, a reakció, a tudatosság, valamint azok keletkezésének és elmúlásának valóságát. Legmélyebb gyökeréig ismeri a világmindenséget, a "lenti világokat", minden lényével és azok minden gondolatával, a "fenti világokat", minden embert és istent. Hiszen egyik sem létezik a megvilágosodott tudaton kívül! Egyik sem különbözik tőle! Egyik sem több és különb egy tudat által keltett jelenségnél! Még ha az érzékelésünk valóságként tapasztalja is.

A megvilágosodott felette áll a jelenségek világának. Nem léteznek számára a test fizikai korlátai, hiszen a test sem más, mint illúzió, instabil jelenség. Ott és akkor jelenik meg vagy szűnik meg, ahol akar, annyi testben, formában és olyanban, amennyiben és amilyenben akar, hiszen mindez csak tünékeny jelenség, ami magából a tudatból merül fel, abból jön létre. 

A megvilágosodás áthatol a nemtudáson. Szertefoszlik a megvilágosodásban minden, ami viszonylagos, ami mulandó, és megmarad az, ami az egyetlen állandó: a megvilágosodás, a tudat, ami határtalan, tiszta tér, amiből minden és bármi felmerülhet, mert korlátlan lehetőségekkel teli. A megvilágosodás a nemtudás megszűnése. Nem jön vissza nemtudás, mert csak tudás van, nincs ami visszajöjjön!

A megvilágosodott nem emlékezetből, gondolati következtetések vagy vallásos hit alapján beszél erről, hanem ezt tudja, ezt tapasztalja, hogy minden jelenség illúzió és semmi több. 

Ezekről tanított tehát a történelmi Buddha, és számtalan követője, értelmezője, és a későbbi megvilágosodottak – azaz buddhák – mind ezt igazolták vissza. Nem pusztán a vágytalanság, nyugalom és béke állapotáról van szó. Nem pusztán a kényszerektől való megszabadulásról. Nem pusztán arról, hogy öt percre vagy fél órára vagy három hónapra képes vagy címkézés nélkül észlelni a világ csodálatos jelenségeit. Nem pusztán az egó-mentes állapotról. Ezt az utóbbi állapotot ugyanis gyakran "megszabadulásnak" nevezik, ami egy lépcső a "megvilágosodás" útján.

Amikor megszabadulunk az egó kényszereitől és teljes mértékben szabaddá válunk emberi mivoltunkban, az a "megszabadulás" állapota, amit rengeteg kereső, jógi megvalósít a világon, nap mint nap. A megvilágosodás viszont a tradicionális tanítások szerint egy abszolút, tökéletes, ezen is messze túlmutató állapot. Ha valaki eléri a megszabadulást egy kis időre, majd azt az állapüotot elveszíti, akkor az egy mulandó állapot. Márpedig ami mulandó vagy fokozható, átélhető pár óráig majd megszűnik, vagy másvalakitől, másvalamitől függ, az nem lehet sem abszolút, sem tökéletes!

Amiről ezek a mai tanítók beszélnek - és amiről a mindfulness és a legtöbb jóga tanít -, az felemelő, és az életünk problémáira napjainkban nagyon jól működő, használható választ ad, és mind felfogható a megvilágosodás felé vezető egy-egy módszernek. Ezért hívják "megszabadulásnak", mert megszabadulsz az elme kötöttségeitől. A megvilágosodásnak azonban mindez csak részleges és mulandó, félreértett és félremagyarázott megközelítése!

A számtalan "megvilágosodott" mesterrel kapcsolatban hadd tegyek fel egy kérdést. Vajon autóversenyzőnek mondható-e az az ember, aki egyszer, öt percre, beült egy versenyautóba, de sem vezetni nem tud, sem jogosítványt nem szerzett, viszont valóban még emlékszik rá, hogy milyen volt versenyautóban ülni? Vagy lehetséges, hogy csupán átélte a száguldás szabadságát?


Kedves Olvasóm! A Hahota Klub foglalkozásokat ingyenesen tartom, ezért ha szívesen hozzájárulnál ahhoz, hogy minél több ember életébe eljuttassuk a Nevetés Gyógyító Erejét, az alábbi gombra kattintva küldhetsz felajánlást, amit Nagy Köszönettel fogadok!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ha építő szándékkal teszed, szólj hozzá bátran a bejegyzéshez!