2016. június 23., csütörtök

Remény és bizalom

Talán még nem gondolkodtál azon, hogy mi a különbség aközött, hogy remélem, így történik és hogy bízom benne, hogy így történik. Egy biztos, a két megfogalmazás két nagyon eltérő gondolkodásmódot mutat meg nekünk.

A remény abból ered, hogy szeretnénk, ha valami megtörténne, de nem vagyunk benne biztosak, hogy meg is fog történni. Ez esetben attól félünk, hogy nem fog megtörténni, hiszen nincsen valódi ráhatásunk arra, hogy megtörténjen. Csak reméljük, hogy valamilyen okból kifolyólag mégis van esélye a számunkra kedvező végkifejletnek.

A bizalom abból ered, hogy mindent megtettünk és megteszünk annak érdekében, hogy valami a számunkra kedvező módon történjen meg, és ezért joggal bízhatunk abban, hogy ez meg is történik. Nem múlik máson ugyanis, mint hogy amilyen magot elültetünk, olyan növény szökken szárba belőle - és ahogyan azt gondozzuk, olyan lesz a növényünk.


A reményt a félelem élteti bennünk,
a bizalmat viszont a jól elvégzett munka.


Reményről akkor beszélünk, amikor az eredményt egy rajtunk kívül álló identitásra bízzuk, és azt várjuk, hogy ő úgy fog dönteni, hogy az nekünk jó lesz, azaz a megfelelő eredményt hozza. Ilyenkor benne van az erős bizonytalanság, mert sosem tudhatjuk, hogy a rajtunk kívüli erő hogyan fog dönteni.

Bizalomról akkor beszélünk, amikor az ok-okozatra támaszkodunk, azaz tudjuk, hogy a megfelelő okot egy annak megfelelő okozat - a megfelelő okokat azoknak megfelelő okozatok - követik. Tudjuk tehát, hogy ha megtesszük, ami szükséges a megfelelő eredményhez, akkor a megfelelő eredmény bekövetkezik.





Reménnyel alapvetően akkor találkozunk, amikor a bizonytalanságot erősen tartalmazó hitelvekre alapozzuk a jövőnket. Ilyen, hitelveken alapuló, rajtunk kívüli identitás lehet egy isten, vagy a véletlenszerűség, vagy az eleve elrendelés.

Bizalommal pedig akkor találkozunk, amikor a cselekedetek követkeményei alapján éljük az életet. Az ennek megfelelő, rajtunk múló bizalmi alap a karma, azaz az ok-okozat törvénye.

A választásunk tehát az, hogy reménykedni akarunk-e, félni attól, hogy esetleg mégsem következik be az, amit szeretnénk - vagy pedig bízni, mert tudjuk azt, hogy megtettük, amit kell, vagy ha még nem tettünk meg mindent, akkor hajlandóak vagyunk megtenni, ami még szükséges.

Fontos, hogy ha a vak hitre, a véletlenszerűségre, az eleve elrendelésre alapozunk, akkor csak hihetünk, de mindig bizonytalanok leszünk abban, hogy a dolgok nekünk megfelelően történnek-e. Csak hiszünk benne, de sosem lehetünk benne biztosak. Csak reménykedhetünk, semmi több. Marad tehát csupán a félelem és a bizonytalanság, az önmagunkért vállalt felelősség feladása. A bábuvá válás.

Ha viszont az ok-okozatra építünk, akkor  tudjuk azt, hogy a jövő nem létezik, hanem a folyamatosan alakítható jelen eredményeként jön majd létre. Vannak különféle gondolataink, mondunk dolgokat, teszünk különféle cselekedeteket, amelyeknek mindnek vannak következményei, majd ezután újra meg újra tehetünk újabbakat, amelyekkel tovább alakíthatjuk, vagy akár meg is másíthatjuk a történetek kimenetelét.


Nem tőlünk függetlenül történnek a dolgok,
hanem éppen hogy: tőlünk függően!
 

A Hahota Jóga gyakorlása során pozitív benyomásokat ültetünk el a gondolkodásunkban, amelyek segítenek abban, hogy elengedjük a feszültségeket és a ragaszkodásainkat, és megtanuljuk megélni és élvezni a jelen pillanat teljességét. Ez a hozzáállás segít abban, hogy tiszta fejjel döntsünk és vállaljuk a felelősséget a döntésünk nyomán létre jövő eredményekért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ha építő szándékkal teszed, szólj hozzá bátran a bejegyzéshez!