2016. március 2., szerda

A Nevető Buddha Futása

Kedves Barátom, Ismerősöm, Követőm!

Tettem egy fogadalmat, amit ezennel elkezdek megvalósítani. Kérlek, olvasd el, és ha egyetértesz a céllal, tégy a szíved szerint! Majd pedig kérem, hogy oszd meg a felhívást másokkal is.

Negyvenéves korom után kezdtem el futni, nulláról, és az első futásommal máris 100 méteres távot voltam képes lefutni. Stabilan, magabiztosan :) Majd semmi többet :) Ugye, hogy nem sok?

Sok éves ülőmunka után szerettem volna mozogni, újra érezni, hogy élek, hogy a testem erő kifejtésére és fizikai tevékenységre termett. Mivel a 100 métereknél tovább több alkalommal sem jutottam, ezért eléggé elkeseredtem, hogy vajon a szervezetem végképp lemondott-e a fizikai tevékenység felett érzett örömről.

Ekkor került kezembe a ChiFutás könyv, ami egészen új megvilágításba helyezte számomra a futás megértését, és a könyv elveit alkalmazva a következő alkalommal lefutottam négy kilométert, megállás nélkül! No, igaz ami igaz, inkább kocogásról volt szó, mint futásról, kilométerenként 5 és fél perces ütemben.

Hatalmas élmény volt!

Ekkor családi és munkahelyi problémák miatt pánikbetegség alakult ki nálam, és a leghatékonyabb módszernek a vele szembeni küzdelemben a futás tűnt, ezért esténként esőben, hóban, hőségben futottam a négy kilométereket, ezzel próbálva kiváltani, hogy ne kelljen bevenni az orvos által felírt Xanax-ot. A küzdelem sikeresnek tűnt.

A Hahota Jógával való találkozásom jelentette a végső megoldást a pánikbetegség ellen, szinte azonnal, pár napon belüli hatással, és ez azóta is tart.

A futást viszont, sajnos, egy időre abbahagytam.

2015 karácsonyán született meg bennem újra az elhatározás, hogy futni fogok. Szigorúan véve nem is elhatározás volt. Elolvastam Scott Jurek: Futni, enni, élni c. könyvét, és egyszerűen nem tudtam mást tenni, minthogy kimentem és futottam - ekkor lölkést ls késztetést adott nekem ez a könyv! Majd elolvastam a Futni születtünk c. könyvet, aminek a hatására szilárdan rögzült bennem a késztetés, hogy igenis, én futni akarok, rendszerességgel, és ezt az életem részévé akarom tenni.

Most itt tartok, hetente három alkalommal futok, és az a célom, hogy a futás folyamata váljon számomra egyfajta flow-élménnyé. Ez az az élmény, ami a meditációt jelenti számomra, amikor csupán önmagammal lehetek, a tudatomat hazahozhatom a saját testembe, és önmagamra figyekhetek. nem zenére a fölemben, nem a stopperórára vagy pulzusmérőre, hanem az érzékelésre!

Mivel mindig erősen megérint a nélkülöző gyermekek sorsa, ezért most szeretnék tenni valamit annak érdekében, hogy a tőlem telhető eszközökkel hozzájárulhassak a mindennapi harcaik megoldásához.
  • Tudod-e, hogy miközben évente 1,8 millió tonna élelmiszerfelesleg halmozódik fel Magyarországon, az éhezők száma mindig egyre nő? 
  • Tudod-e, hogy ha a felhalmozódott felesleg mind a rászorulók asztalára kerülhetne, az éhezés gyakorlatilag felszámolható lenne? 
  • Tudod-e, hogy 2000 Ft adomány = 10 db 10 kg-os élelmiszercsomag összeállítása és eljuttatása hátrányos helyzetű családoknak? Persze minél többet ajánlasz föl, annál nagyobb a segítség!
 

Ha most támogatod a futásomat - névvel vagy névtelenül -, a jelenleg tőlem telhető legnagyobb távot, akkor néhány ilyen, nélkülöző családnak adsz ételt a vacsorát jelentő tea mellé! Egyszerűen azűltal, hogy segítesz megmenteni a pazarlás miatt kidobásra kerülő ételeket és élelmiszereket.
Kérlek, gondolj bele, és álljunk melléjük együtt!

Szeretet, Béke & Nevetés: Krisztián, a Nevető Buddha

Magyar Élelmiszerbank Egyesület
Jó Ügyekért Pont Hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ha építő szándékkal teszed, szólj hozzá bátran a bejegyzéshez!