2015. október 21., szerda

Vajon kire hat az átkozódás?

Élt egyszer egy sok időt megélt zen mester, aki nemcsak a meditáció megvalósításában tett szert ismertségre, hanem a harcokban is jeleskedett. Idős volt, de mégis minden kihívóját le tudta győzni. A híre messze földre elért, és sok tanítvány kereste fel őt útmutatásért.

Egy nap egy kétes hírű, dölyfös, fiatal, erős harcos érkezett a mester falujába, és azzal kérkedett, hogy ő azért jött, hogy legyőzze az idős mestert. A fiatal harcos híres volt arról, hogy megvárta, hogy az ellenfele tegye meg az első lépést, ezalatt megfigyelte támadója harcmodorát, gyengeségeit, majd kihasználva ellenfele gyenge pontját, villámgyorsan lecsapott rá. Ezidáig minden párviadalából győztesen került ki.

Az idős mester mosolyogva elfogadta a kihívást, hiszen nem is tehetett mást, a harcos nem volt hajlandó visszakozni.

Ott álltak tehát egymással szemben, és a fiatal harcos sértegetni és gúnyolni kezdte az idős mestert, hogy feldühítse és meggondolatlan támadásra bírja. A zen mester csendesen állt, és tekintetét szelíden a gőgös harcosra szegezte. Amikor az megértette, hogy sértegetéssel nem ér el semmit, köpködni kezdte a mestert, végül pedig vad átkozódásba kezdett. Az idős mester nem moccant, csak állt, türelmesen.



Hosszú idő telt el, végül a harcos kifogyott az eszköztárából és döbbenten, megsemmisülten állt a zen mester előtt. Érezte, hogy alul maradt, és el kellett ismernie a vereséget.

Az összecsapás végezetével a tanítványai körbevették az idős mestert és így kérdezték:

Mester, hogy tudtat elviselni ezt a sok gúnyt, sértegetést és átkozódást?

Erre a Mester így felelt:

Ha valaki ajándékot hoz, amit nem fogadok el, vajon kié marad az ajándék?


(tradicionális zen történet)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ha építő szándékkal teszed, szólj hozzá bátran a bejegyzéshez!