2015. szeptember 3., csütörtök

Lélekápolás

Sok embertől kapom azt a visszajelzést, hogy én mindig olyan pozitív vagyok, mindig jókedvű, és látszik, hogy ez őszintén jön belőlem. És hogy én szoktam-e dühös lenni.

Az az igazság, hogy önmagam fényezésénél sokkal fontosabb számomra az, hogy hiteles legyek abban, amit csinálok. A munkámban és a Hahota Jógában egyaránt. Hiteles pedig akkor vagyok, ha őszinte vagyok, ha összhangban vannak a gondolataim, szavaim és tetteim egymással.

Igen, vannak nehéz pillanataim - előfordul, hogy szomorú vagyok -, mint minden embernek az életben. Azt vallom, hogy nem akkor járunk jó úton, ha elkerüljük vagy letagadjuk a nehézségeinket, hanem akkor, ha azokkal képesek vagyunk szembe nézni, és képesek vagyunk azokat a megfelelően kezelni.

Máris pontosítok: ha törekszünk arra, hogy a lehető legmegfelelőbben kezeljük őket. Ugyanis az ember nem mindig tudhatja, hogy végeredményben megfelelően cselekszik-e, de törekedhet rá, kétség kívül.

Agymanók :)


Igen, szoktam dühös lenni. Az ember, ha odafigyel önmagára, nem lesz dühös minden apró dologtól, és főleg nem vesz mintát azokról a társairól, akik azon is dühöngenek, ha valakitől helyesírási hibákkal írt e-mailt kapnak, vagy hogy ha valaki nem köszön nekik előre a liftnél.

Viszont van olyan dolog, ami miatt az ember joggal válik dühössé, és ilyenkor minden joga megvan ahhoz is, hogy a dühét kimutassa. Fontos azonban, hogy soha ne legyünk mérgesek önérdekből, viszont jogosan lehetünk dühösek, ha a gyermekünket, a természetet vagy a hazánkat veszély fenyegeti.

És ne felejtsük el azt sem, hogy vannak esetek, amikor éppen a harag ad erőt és motivációt bizonyos helyzetek megoldásához!

Végül pedig, aki kifejezte a dühét, az azt követően lépjen túl rajta. Nem jó megoldás, ha az ember hosszú ideig puffog, pöfékel, és lépten-nyomon elmeséli mindenkinek, hogy hogyan járt. Önmagába, a lelkébe, a testi egészségébe szurkál tüskéket ezzel. Azt, hogy ez nem jó megoldás, nem én jelentem ki, nem én vagyok ilyen bölcs: elég csak ilyenkor a környezet reakcióját megnézni!

Tehát ha az ember kifejezte a haragját, keressen megoldást a helyzetre, de azt már ne a harag által vezérelve tegye. Ha nehéz helyzetbe kerülünk, nézzünk vele szembe, éljük meg az érzéseinket, érzelmeinket - nehogy az egy elvetett magként gyökereket eresszen a szervezetünkben és a lelkünkben -, majd újra térjünk vissza az érzelmeink ellenőrzéséhez.

Ha egyre többször gyakoroljuk az érzelmeink finom, könnyed ellenőrzését, idővel ez automatikussá válik, majd végül nem kell csinálnunk semmit, ez lesz a természetes állapotunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ha építő szándékkal teszed, szólj hozzá bátran a bejegyzéshez!