2015. augusztus 15., szombat

Pandala-szigetek

Azt hiszem, ez az a pont, amikor azt mondom: azannyja! Parádi Orsival évekkel ezelőtt együtt dolgoztam a vendéglátásban, és ugye az emberben ilyenkor fel sem merül, hogy a kedves, helyes lányból, aki keresi a helyét a világban, egyszer majd egy elismert mesekönyv-író lesz. Most ebbe a történet-szálba akadtam bele.

Az egész ott kezdődött, hogy Orsi szeretett rajzolgatni, festegetni, és mellette volt hozzá kedve, fantáziája is. Érdekes kis kedvtelésnek tűnt, hogy kavicsokat festeget, mindenféle-forma színeket és figurákat. Majd ez lett belőle: Mesekavics

A Mesekavics című könyvet gyermekeknek tartott foglalkozások és nemzetközi programokon való kreatív-kézműves foglalkozások színesítették, mígnem a közelmúltban megszületett a könyv fölnőtteknek szóló változata, a Pandala-szigetek is.



A Pandala-szigetek - a Mesekavicshoz hasonlóan - a meditatív elmélyülés élményét adják meg szinte bármely fölnőtt számára, aki a mindennapok stresszhatásaialól szeretne egy kicsit felszabadulni és fellélegezni. Megteremti a nyugalmat, az egyhegyű koncentrálás lehetőségét, méghozzá alkotó módon, az élet és a bennső énünk színes világának felébresztésével.

"Legyen a színes ceruza, a zsírkréta vagy a színes filctoll a kedvenc eszközöd,a vízfesték, az akvarell vagy az akril, kezdj neki bátran és töltsd ki színekkel a kis részleteket, hogy a végeredmény egy nagy színpompás egésszé álljon össze. (...) A szabad alkotás öröme az egyik legjobb érzés, amit ismerek, és bízom benne, hogy a lények kiszínezése hasonlóan oldott, nyugodt, meditatív állapotba juttat majd, mint amilyenbe én kerültem, amikor csak leültem rajzolni."

(mesekavics.blog.hu)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ha építő szándékkal teszed, szólj hozzá bátran a bejegyzéshez!