2015. augusztus 31., hétfő

A gyerekek és a nevetőjóga

Amióta a Hahota Jógával foglalkozom, a kezdetektől foglalkoztat az a kérdés, hogy miként lehet az iskolás - kisiskolás és felsős - gyerekek számára lehetővé tenni a módszer kipróbálását. Persze a kipróbálás egyáltalán nem minden: a cél az lenne, hogy a kidolgozott tematikával lehetővé tegyem számunkra a gyakorlás beépítését a mindennapjaikba. Ez pedig nem más, mint mentalitás kérdése, valamint annak a propagálása, hogy a szüleik is megismerjék a gyakorlatok működését és motivációját.

A kisikolás gyerekeknek még idejében meg lehet tanítani, hogy az élet minden pillanatában keressék és kutassák az örömteli hozzáállást, ahelyett, hogy a hibákra és a kritika lehetőségeire fókuszáljanak. Az életükben megtalált derű és a jókedélyű mentalitás - ezt ma már komoly kutatások igazolják - a tanulmányaikra is visszahat.

A nagyobb gyerekek esetében pedig még időben felajánlható a döntés, hogy az örökké elégedetlen és morgolódó mintát veszik-e alapul az életükhöz, vagy a megoldást kereső, pozitív lelkesedést.

A tanítók, tanárok és szülők pedig megerősítést kaphatnak ahoz, hogy a gyerekek is szabad egyéniségek, akik az örömteli kapcsolatokat keresik az életükben, és hogy ebben egy felnőtt nagyon nagy mértékben tudja őket támogatni.

SOHA SINCS KÉSŐ!


(Forrás: http://www.soulseeds.com)

Első körben szeretem mindig nyilvánvalóvá tenni, hogy a Hahota Jógában
  • nincs szó vallási nézetről,
  • nincs szó politikai nézetről,
  • nincsenek megkülönböztető nézetek,
  • nem kell istenhívőnek lenni,
  • nem kell ateistának lenni,
  • nem kell jógásnak lenni,
  • nem kell indiainak lenni,
  • nem kell kínainak lenni,
  • nem kell eszkimónak lenni,
  • nem kell magyarnak lenni,
  • nem kell vegetáriánusnak lenni,
  • nem kell paleósnak lenni,
  • nem kell betegnek lenni,
  • nem kell egészségesnek lenni,
  • csupán az kell, hogy elfogadjuk: szeretnénk egymással játszani és a játék örömét gyakoribbá tenni az életünkben.

Azért nevezzük jógának, mert a saját igazi, őszinte, gyermeki természetünket keltjük életre, egyesülünk vele ("jóga" = egyesülés a valódi természetünkkel), aki mindig az örömöt keresi mindenben, bármiféle konkrét vallási hittől függetlenül is, illetve azért, mert a stresszcsökkentő légzőgyakorlatokat alkalmazzuk a fölös energiáink lenyugtatására. Ha valakinek valamilyen hitvilága van, az az ő szuverén joga, de ezen a foglalkozáson csak a játék és a nevetés az, ami számít!

A "normális" esetekben az iskolás gyerekeknek ugyanis nem szabad nevetni, és folyamatosan azt kell mutatniuk a pedagógusok felé, hogy tudnak "viselkedni", és hogy van önfegyelmük, tartásuk. Olyan tartásuk, amilyen talán a legtöbb felnőttnek sincs! A Hahota Jóga alapítói azt tapasztalták, hogy ha az ilyen gyerekeknek a tanítóik megengedik a nevetés luxusát, szinte kirobbannak a lehetőségtől, hogy végre önmaguk lehetnek. Sokszor eglészen őrült módon kezdenek el viselkedni!

Ezért fontos egy ilyen tevékenységnél a nevetés-vezető személye, akinek az a feladta ebben az esetben - és egyébként is -, hogy jól érthetően elmagyarázza a gyerekeknek a szabályokat, ők pedig ígéretet tegyenek neki arra, hogy a foglalkozás során ezeket a szabályokat betartják. Ha pedig mégis megfeledkeznek magukról, akkor a vezető azonnal és barátságosan, ámde hatékonyan javítsa ki őket.

A gyerekek nagyon könnyen tudnak természetes módon nevetni, mégis, mikor arra kérjük őket, hogy mostantól vezényszóra is nevessenek, szándékosan, néha nem értik a helyzet mozgatórugóját, és ilyenkor zavarba jönnek. Ezért is fontos, hogy valami játékos, bolondos tevékenységre hívjuk őket, amelyben még mozogniuk is kell. Minden testmozgás, amiben egy gyerek mozoghat, ugrándozhat, futkározhat - ráadásul a társaival, nameg egy felnőttel együtt -, azonnal felébreszti benne a játék örömét!

Ha elmagyarázom a gyerekeknek, hogy pontosan hogyan kell végrehajtani a gyakorlatokat - ráadásul ezt egy felnőtt szájából, az ő engedélyével tehetik meg -, akkor a gyerekek ebben hihetetlenül könnyen lesznek partnerek! Ha megtanítjuk nekik, hogy hogyan hajtsák végre a nevető-gyakorlatokat, hogy pontosan hányszor tapsoljanak, hogyan mondják a Ho Ho Ha Ha Ha rigmust, nagyon könnyen megtanulják. Szeretik a rímeket és a ritmust, így az ének és a tánc felébreszti bennük a szunnyadó energiáikat!

A kisikolások nagyon könnyen elvégzik a feladatot, amit mondunk nekik, a felsősöknek viszont az adhat zavarodottságot eleinte, hogy ezeket a gyakorlatokat szándékosan, vezényszóra kell elvégezniük. Mindig bemelegítésel kezdünk ezért, hogy érezhessék a felszabadultságot, elüssük a megfelelési kényszert és hogy ez alkalommal nem kell komolyan venni semmi mást, csupán azt, hogy legyenek részesei a játéknak, és kövessék a nevetés-vezető instrukcióit.

  • Ha szeretnéd, hogy a gondjaidra bízott gyerekek megőrizzák a jókedvüket, a felszabadultségukat, és könnyebben birkózzanak meg az iskolai és az otthoni elvárásokkal, akkor a gyerekeknek szervezett hahota-foglalkozásért kérlek, keress meg az elérhetőségeimen!

2015. augusztus 30., vasárnap

Ti mondtátok

"Én olyan megalázónak éreztem azt, hogy mindenki nevet és bohóckodik, és hogy nekem is ezt kellene csinálnom, hogy sírógörcsöt kaptam."

"Azt a sok nevető és bohóckodó embert látva, legszívesebben mindegyiket felpofoztam volna."

"Én egy olyan ember vagyok, aki soha nem nevetek, de eljöttem, mert érdekel, hogy mitől nevetnek itt az emberek."

"Nagyon jó érzés, hogy vidám lehetek, hogy nevethetek, és közben nem kell azt néznem, hogy emiatt mások rossz szemmel néznek rám."

"Nevetünk, bolondozunk, ahogy otthon a gyerekekkel! Nem kell komoly felnőttnek lennünk, lehetünk egyszerűen csak vidám felnőttek!"

"Jól érezzük magunkat, és nem kell emiatt magyarázkodnom, nem kell másokhoz hasonlóan morgolódnom, lehetek egyszerűen: önmagam."

"Kiegyensúlyozottságot és életörömöt kaptam a hahotázástól a mindennapjaimra is, és ennél több nem is kell."

"Hosszú idő után, ezzel a módszerrel sikerült megszabadulnom a pánikbetegségtől, s ráadásul nagyon gyorsan."

"Egyszerűen csodálatos volt, egy áldás nekem az, hogy itt lehettem veletek!"

2015. augusztus 17., hétfő

Példaképek - Patch Adams

Patch Adams - eredeti, azaz hivatalos nevén: Hunter Doherty Adams - személyét talán egyre kevesebb embernek kell bemutatnom, hiszen világszerte milliók ismerik őt és a történetét. Ha máshonnan nem, akkor Robin Williams nagysikerű filmjéből, hiszen ő alakította nagyon mókásan és egyben megrázóan Patch Adams személyét az ikonikus jellegű filmben.

Orvos, társadalmi aktivista, bohóc és író, akit a hivatástudata olyan területre irányított, amit az orvosi társadalom már régen elfelejtett és száműzött az egészségügyi tevékenységből.

Orvosi diplomáját 1971-ben szerezte meg a Virginia Nemzetközösségi Egyetemen. Az 1960-as évek végén az egyik legközelebbi barátját és kollégáját meggyilkolták, miközben a munkáját végezve igyekezett segíteni a rászorulókon. Az ekkor még Hunter-ként ismert Adams meg volt győződve arról, hogy szoros kapcsolat van az ember környezete és az általa megélt jólét között, s mélyen hitt benne, hogy az egyes emberek egészsége nem választható külön a család, a közösség és a világ egészségétől.

Patch Adams (forrás: www.artinmovimento.com)


"Az érzelmi kötődés elkerülhetetlen, minden ember hatással van a másikra. Ne engedjétek magatokat elérzésteleníteni az élet csodáival szemben! Mindig az emberi test dicsőségének áhítatában éljetek! Higgyétek el, hogy ez a lényeg, nem pedig a címek hajhászása, mert a cím egyáltalán nem minősíti az embert!"

Annak érdekében, hogy a Hippokratészi elvek mentén gyógyíthassa a rászorultakat, kollégáival - 1971-ben - megalapította a Gesundheit! Intézetet, azzal a céllal, hogy megreformálják az egészségügyi ellátást. Az intézetben az egészségügyi ellátás a mai napig ingyenes, mindenféle gyógyító művészetet szívesen fogadnak, a betegeket barátként kezelik, s a betegek ottlétét a bizalom, a vidámság és a szeretet hatja át. Az első tizenkét év alatt 15 000 beteget kezeltek ebben az intézetben, mely nap mint nap anyagi támogatásért küzd. Az intézet saját elmondása szerint az egészségügyet a világban a kapzsiság és a versengés jellemzi, amit ők szeretnének átalakítani, és így nagylelkűvé, együttérzővé tenni.

Az intézet legfőbb célja az, hogy a hagyományos kórházi ellátásba integrálja az alternatív gyógymódokat. Az ellátás része az integrált gyógyítás, amelyekben fontos szerepet kapnak az előadó-művészetek, a kézművesség, a természet szerepe, a földművelés és más szabadidős tevékenységek.

Az intézet állandó és elsődleges küldetése a humanitárius bohóckodás elképzelése, a bohócdoktor fogalmának megteremtése, és a tevékenység terjesztése. Az intézetben és a praxis során a munkatársak az egészségügyi kezelés alapvető módszereként használják a nevetést!

A Patch Adamsről szóló korábbi bejegyzésemet ezen a linken éred el.

2015. augusztus 15., szombat

Pandala-szigetek

Azt hiszem, ez az a pont, amikor azt mondom: azannyja! Parádi Orsival évekkel ezelőtt együtt dolgoztam a vendéglátásban, és ugye az emberben ilyenkor fel sem merül, hogy a kedves, helyes lányból, aki keresi a helyét a világban, egyszer majd egy elismert mesekönyv-író lesz. Most ebbe a történet-szálba akadtam bele.

Az egész ott kezdődött, hogy Orsi szeretett rajzolgatni, festegetni, és mellette volt hozzá kedve, fantáziája is. Érdekes kis kedvtelésnek tűnt, hogy kavicsokat festeget, mindenféle-forma színeket és figurákat. Majd ez lett belőle: Mesekavics

A Mesekavics című könyvet gyermekeknek tartott foglalkozások és nemzetközi programokon való kreatív-kézműves foglalkozások színesítették, mígnem a közelmúltban megszületett a könyv fölnőtteknek szóló változata, a Pandala-szigetek is.



A Pandala-szigetek - a Mesekavicshoz hasonlóan - a meditatív elmélyülés élményét adják meg szinte bármely fölnőtt számára, aki a mindennapok stresszhatásaialól szeretne egy kicsit felszabadulni és fellélegezni. Megteremti a nyugalmat, az egyhegyű koncentrálás lehetőségét, méghozzá alkotó módon, az élet és a bennső énünk színes világának felébresztésével.

"Legyen a színes ceruza, a zsírkréta vagy a színes filctoll a kedvenc eszközöd,a vízfesték, az akvarell vagy az akril, kezdj neki bátran és töltsd ki színekkel a kis részleteket, hogy a végeredmény egy nagy színpompás egésszé álljon össze. (...) A szabad alkotás öröme az egyik legjobb érzés, amit ismerek, és bízom benne, hogy a lények kiszínezése hasonlóan oldott, nyugodt, meditatív állapotba juttat majd, mint amilyenbe én kerültem, amikor csak leültem rajzolni."

(mesekavics.blog.hu)

2015. augusztus 13., csütörtök

Túl keveset nevetnek a felnőttek

Dr. Kopácsi László pszichiáter írása arra hívja fel a figyelmünket, hogy túl keveset nevetnek a felnőttek, naponta csak 15 alkalommal, ezzel pedig igencsak nem tesznek jót az egészségüknek.  Sussanne Heidel szociálpedagógus - a németországi Bielefeld városában működő Nevetés Klub vezetője - szerint a gyerekek a fentivel szemben naponta négyszáz alkalommal nevetnek!


A nevetés jóga vagy Hahota Jóga módszere lassan két évtizede létező ága a jógának. A gyakorlatok során a különösebb ok nélkül kifejezett nevetést vegyítik a jógából ismert légző- és nyújtógyakorlatokkal, valamint a relaxációs módszerekkel.

(forrás: ksoo.com)

Sussanne Heidel  nagy hangsúlyt helyez a következő tényre: a nevetés ilyen formában történő alkalmazása azon a felismerésen alapul, hogy a szervezet egyszerűen nem tesz különbséget a természetes nevetés és a szándékos között: a test mindkét esetben boldogsághormonok kibocsátásával reagál a gyakorlatokra.

(forrás: stresszdoktor.hu)

Ha szeretnél többet tudni a Hahota Jógáról, kattints a Hahota Jóga nevű fülre a menüsorban.

Ha pedig szeretéd kipróbálni a Hahota Jóga módszerét, kattints a Foglalkozások fülre.

2015. augusztus 12., szerda

Guiness-rekord!

A Hahota Jóga újra bekerült a Guiness-féle Rekordok könyvébe!

Mintegy 1000 idős hongkongi ember részvételével zajlott le az eddigi legnagyobb Hahotajóga-foglalkozás. A 2015. május 9-én, Tsuen Wan-ban megrendezett esemény célja az volt, hogy megdöntse az előzőleg felállított Guiness-rekordot.

Az esemény izgalmát fokozta az is, hogy a helyszínen hatalmas esőzés kerekedett, és a résztvevőknek be kellett menekülniük a közeli stadionba.

Dr. Madan Kataria a felhőszakadás ellenére is kiállt a színpadra az emberek elé, és a további fél órában levezényelte a különleges eseményt!

A Guiness-féle Rekordok könyve megfigyelőket küldött az eseményre, így néhány hét múlva ők lehettek azok, akik bejelentették az új rekord születését, és elküldték az erről szóló oklevelet Dr. Madan katariának.


Dr. Madan Kataria (forrás: laughteryoga.org)


(forrás: laughteryoga.org)

2015. augusztus 10., hétfő

Példaképeim - Yesudian

Selvarajan Yesudian - illetve ahogy ő maga az aláírásában használta: Selva Raja Yesudian - 1916. február 25-én született Indiában, Madrász államban. Indiai származású, hívő keresztény családból származó jógatanítóként és íróként ismerte őt meg a magyar nép és a nagyvilág.

Egy jómódú Dél-Indiai családból származó fiatalemberként, 1937-ben érkezett Magyarországra, hogy felsőfokú orvosi tanulmányait egy magyarországi egyetemen végezze el. Az egyetemi évei alatt tökéletesen megtanult magyarul, így 1941-ben itt, méghozzá magyar nyelven jelentette meg a Sport és jóga című könyvét, mely a jógairodalom egyik első nyugati ismeretterjesztő művének számított.



Yesudian tudása és személye több ismert ember figyelmét felkeltette, aminek hatására, 1941-ben, Haich Erzsébet budapesti műtermében, megalapították Európa első jógaiskoláját.

Az általa Indiából elhozott jóga a keresztény hiten és az indiai egészségmegőrző hagyományon alapult, így a nyugati világ első jóga-próbálkozásai még szinte nem is ismerték a tradícionális keleti hitvilágokat, ellenben jelentősebb mélységben megismerkedhettek a kereszténység tanításaival.

1948-ban Yesudian, Haich Erzsébettel együtt, elhagyta az országot. Előtte névházasságot kötöttek, mert külföldi bevándrolóként csak ezen a módon tudott elmenekülni Magyarországról. Svájcban telepedtek le, ahol Erzsébettel több városban is jógaiskolát alapítottak, és minden évben nemzetközi tábort is tartottak az érdeklődők és gyakorlók számára.

Az ezt követő évek során számos közös publikációjuk és könyvük jelent meg, illetve külön-külön is hatalmas ismertségre tettek szert Európában. Haich Erzsébet spirituális tanítóként vált egyre ismertebbé - Yesudian is őt tartotta valódi mesterének -, Selvarajan Yesudian pedig az első valódi jógamesterként, aki a nyugati ember tanítására vállalkozott.

Yesudian élete végéig, 1998-ig tanított a zürichi jógaiskolájában, megvalósítva azt az életmódot, amit a jóga legmagasabb szintje nyújthat egy embernek: a számtalan divatos, elhízott, sok esetben anyagiassá váló jógamesterrel ellentétben idős koráig megőrizte testi és lelki erejét, egészségét, frissességét - és szerénységét.

2015. augusztus 5., szerda

Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát

Egy olyan témáról szeretnék írni, amit sokan úgy értelmeznek, mint az élet működésének az alapját - és amit sokan félreértenek, vagy valamiféle ezoterikus humbugnak tartanak. Ha ugyanis megértjük az élet működését, képesek leszünk mindenben a lehetőséget és az előrelépést meglátni, annak érdekében, hogy megélhessük az élet örömteliségét. Képesek leszünk felelősséget vállalni a saját életünkért, s képesek leszünk tervezni és tenni a saját eredményeinkért.

Ezt a gondolatot évekkel ezelőtt kifejtettem a wikipédián, ott írtam egy szócikket róla,most onnan veszem át, egy picit hozzátéve a jelenlegi tudásomat. Indítékként arra hivatkozom, hogy mostanában nagyon sokszor találkozom a "mosom kezeimet" hozzáállással és a "sült galamb várásával", amikor emberek a kedvező külső körülményekre várnak, és a kedvezőtlen külső körülményekre hivatkoznak.

Az ok-okozat fogalmát világszerte minden hagyományban fellelhetjük. Legismertebb formájában, mint a karma fogalma, Indiából ered, az indiai vallásokból és a buddhizmusból. A jelentése ok-okozat viszonyára utal, s azt fejezi ki, hogy csak tőlünk függ, mi történik velünk: előző gondolataink és cselekedeteink hozták létre jelenlegi állapotunkat, s életünk minden pillanatában - így éppen most is - a jövőnk magjait ültetjük el.

Nem a tőlünk független sors, nem egy felettünk uralkodó istenség, és nem a véletlenszerűség döntenek tehát életünk eseményei felől, hanem minden esetben az ok-okozati összefüggések.



Természetesen nem kell ilyen messzire mennünk, a magyar hagyományban a ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát, vagy másként amilyen az adjon isten, olyan lesz a fogadj isten, mind ugyanazt jelenti, mint amit a karma.
  • Könnyű belátni, hogy aki a sorsban vagy az eleve elrendelésben hisz, annak teljességgel értelmetlenné válik élete minden szándéka és erőfeszítése. Hiszen mi értelme lenne egy vizsgára tanulni, egy előadásra vagy egy fontos eseményre készülni, egy termékfejlesztésbe fogni, ha úgyis az fog történni, amit valahol valamilyen hatalom már előre elrendelt? Minden valamire irányuló szándékunk és cselekedetünk értelmét veszti és a céltalanságba vész így.
  • Ha valaki úgy gondolja, hogy lesz ahogy lesz, a szerencse kiszámíthatatlan, véletlenszerű történéseken alapul, ugyanarra a következtetésre juthat: mi értelme lenne akkor bármely erőfeszítésnek, tapasztalatnak, tanulságnak, ha úgyis a véletlenszerűség vagy a szerencse fogja eldönteni a dolgok kimenetelét.
  • Sokan egy istenségtől vagy egyetlen Istentől várják a mindennapi megoldásokat. De tudhatja-e bármelyikünk bizonyosan, hogy cselekedete eléri-e célját, hogy az az istenség vagy egyetlen Isten úgy fog a dolgok felett dönteni, kénye-kedve szerint, hogy a szándékunk beteljesül? Ha pedig nem tudhatjuk ezt, van-e még értelme gyakorolni, tanulni, fejlődni, dolgozni, mikor úgyis egy tőlünk független döntés tesz majd pontot a folyamat végére - akár attól függetlenül, hogy mi mennyi tényleges energiát fektettünk a felkészülésbe? Mennyire értelmes és intelligens dolog valaki más kényére-kedvére alapozni az életünk megvalósítását, úgy, hogy soha semmiben nem lehetünk biztosak?
Mindezekben, az itt felsorolt elképzelésekben csupán csak hihetünk – ezért is nevezzük őket hit-nek, hit-elveknek. Nem is beszélve azokról, akik egyszerre hisznek egy Istenben és az eleve elrendelésben, esetleg még a véletlenszerűségekben is.
  • Az ok-okozat törvénye a hit fogalmától teljesen különböző jelentéssel bír: a bizonyosságon, a tapasztaláson alapul, a tettek és eredmények folyamatának megértésén, s ezáltal válhat a legnagyszerűbb szövetségesünkké!
A keleti hagyomány szerint egyetlen bizonyosság van az életünkben, az pedig az ok-okozat törvénye, a ki-ki a maga szerencséjének a kovácsa, vagy idegen szóval: a karma. Minden más, a sors, a véletlenszerűségek, az eleve elrendelések, az istenségek – csak bizonytalan hitelvek, amelyek nem adhatnak szilárd támpontot az életünkben, nem adnak valódi biztonságot, bizonyosságot, csupán csak éppen hogy a bizonytalanságból eredő reménykedést.

Akkor kaphatunk az élettől valódi biztonságot, ha a dolgok alakulása tőlünk függ, alakítani is van lehetőségünk őket, valamint ezeken változtatni is mi magunk vagyunk képesek. Ezt pedig az ok-okozat törvénye teszi lehetővé.

Ha megteszem, ami tőlem telik, a lehető legjobb tudásom szerint, és a tapasztalatokból hajlandó vagyok tanulni, majd ezáltal fejlődni és legközelebb jobban teljesíteni, akkor képes vagyok az ok-okozat törvénye szerint élni és egyre sikeresebbé válni, vagyis felelősséget vállalni a saját életemért.

De ha azt mondom, hogy nem rajtam múlt, így volt megírva, nem tehetek róla - még ha vannak is rajtunk kívüli okok a folyamatban -, az azt jelenti, hogy nem vagyok képes leszűrni a tanulságot, nem akarom megismerni és kezelni a rajtam kívüli okokat, nem vállalom a felelősséget.

A rajtunk kívüli okok bármikor és mindig jelen lehetnek az életünkben, és ezek megismerése és a kezelésük megtanulása szintén karma: ok-okozat. Ha erre nem vagyok hajlandó, nem leszek képes legközelebb jobban és hatékonyabban teljesíteni. Bezárom magam előtt a siker kapuját - és nincs értelme annak, amit csinálok. Ezért is tartják úgy, hogy hibázni: kell. Mert anélkül képtelenség viszonyítási pontokat kialakítani, tapasztalatokat szerezni és tanulni, vagyis fejlődni.

Vállaljuk hát a felelősséget a tetteinkért, önmagunkért és az eredményeinkért!

A Hahota Jóga módszere úgy kapcsolódik ide, hogy a gyakorlása során megtanuljuk, hogy a pozitív lelkiállapotunkat ne pusztán a külső okoktól tegyük függővé, hanem magunkban hozzuk létre a derű magjait, és azt terjesszük ki a környezetünk irányába.