Én kihívást és egy jópofa játékot látok abban, hogy köszönök az embereknek. Kíváncsi vagyok a reakciójukra, illetve keresem az olyan, pozitív impulzusokat, mint például a mosolygósan visszaköszönő idegen emberek.
Ma reggel a Kormányablakban intéztem a SZIG megújítását, és mikor odaértem, négy ember várakozott az ajtó előtt. Hangosan, mosolyogva köszöntem nekik:
"Jó reggelt kívánok!"
Döbbenten kapták fel a fejüket, és úgy néztek rám, mint egy őrültre.
És egyikük sem köszönt vissza.
Ami az ő dolguk, az ő döntésük, az ő joguk. És nem hibáztathatom őket amiatt, hogy nem mások elvárásai szerint élik az életüket.
És egy (angol) írás a Hahotajógás üdvözlésről: katt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ha építő szándékkal teszed, szólj hozzá bátran a bejegyzéshez!