2015. május 31., vasárnap

Mosoly-Manó

Mosoly-Manó


Mosoly-Manó, vidám lélek.
bennem lakik, vele élek.
Vidám kópé, csak mókázgat.
Hogy én lennék? Ez csak látszat.
Nevetésre ingerelget,
vidám vagyok, mint egy gyermek.
Szomorúság el nem érhet,
ezért manót nem cserélek.
Ám, ha Mosoly-Manó tetszik,
lelkedben is megtelepszik,
Vidámmá teszi a napod.
Mosolyra vágysz? Megkaphatod!

(Aranyosi Ervin verse)

2015. május 28., csütörtök

Mégegyszer a köszönésről

Egy előző bejegyzésem margójára, melyben azt írtam, hogy a köszönés, szerintem, mindenkinek a magánügye. Én három dolog miatt köszönök azoknak, akikkel találkozom, vagy épp egy liftbe szállok be: neveltetés, megszokás, baráti gesztus.

Én kihívást és egy jópofa játékot látok abban, hogy köszönök az embereknek. Kíváncsi vagyok a reakciójukra, illetve keresem az olyan, pozitív impulzusokat, mint például a mosolygósan visszaköszönő idegen emberek.



Ma reggel a Kormányablakban intéztem a SZIG megújítását, és mikor odaértem, négy ember várakozott az ajtó előtt. Hangosan, mosolyogva köszöntem nekik:

"Jó reggelt kívánok!"

Döbbenten kapták fel a fejüket, és úgy néztek rám, mint egy őrültre.

És egyikük sem köszönt vissza.

Ami az ő dolguk, az ő döntésük, az ő joguk. És nem hibáztathatom őket amiatt, hogy nem mások elvárásai szerint élik az életüket.

És egy (angol) írás a Hahotajógás üdvözlésről: katt

2015. május 22., péntek

Egy üzenet a hitelességről

A hiteles előadókról tartottam egy beszédet a napokban, és ilyenkor mindig felmerül bennem az, hogy vajon engem hiteles előadónak tart-e a hallgatóságom.

De vajon mi tud a jó és hiteles előadó, amit mások nem? Pár gondolat a témából:

Nagyon jól ismeri a hallgatóságát. Az igazán jó előadó nem azon ügyködik, hogy hangzatos szavaival és lehengerlő kiállásával önmagát fényezze az előadás vagy foglalkozás alkalmával. Pontosan tudja, hogy ebben az esetben csak az a fontos, hogy mit kell hallania a közönségnek, és hogy ezt az üzenetet hogyan lehet úgy átadni, hogy el is jusson a hallgatósághoz. Ez nem feltétlenül ugyanaz, amit a közönség hallani akar. Éppen hogy arról van szó, amiről fontos, hogy tudjanak.

A jó előadó egyenes ember. Tudja, hogy ahhoz, hogy az üzenet hatékony legyen, igaznak kell lennie. Ha valamiről nem tud igazat mondani, akkor bevallja, hogy nincs a témáról hiteles információja, és inkább nem mond olyat, amit később ne tudna vállalni. Ha pedig mégis szükséges, akkor megígéri, hogy utána néz a dolgoknak, és visszatér a válasszal.

A jó előadók hiteles emberek. Amikor a hitelességre gondolunk, általában magas elvárásokat támasztunk mások felé. Hitelesnek tartjuk azt, aki soha nem változtatja meg a véleményét, akinek az élete példás, nem vált el, példás a házassága. Tudni kell azonban, hogy a hitelesség nem azonos az erkölcsi makulátlansággal.


Aki hiteles, az ha úgy érzi, a ruha teszi az embert, akkor úgy jelenik meg a közönség előtt. Ám ha neki fontosabb az öltözetnél a mondanivaló és önmaga felvállalása, mert ő ezzel az énjével vált sikeressé, akkor bátran felvállalja a tornacipőt és a kapucnis pulóvert. Tudja, hogy ez a fajta hitelessége őszintévé teszi az üzenetét.

Ha ennél mélyebben vizsgáljuk a kérdést, a hitelesség megjelenik akkor, amikor valakinek a szavai és a cselekedetei megfelelnek egymásnak. Vagy ahogyan azt a nálam bölcsebbek megfogalmazták:

"A hitelességed azon múlik, hogy mekkora az összhang a tetteid, a szavaid és a tényleges tulajdonságaid között."

És a személyes mottóm is ezt jelenti számomra: "Légy önmagad, mindenki más már foglalt."

Számomra az is a hitelességet erősíti, ha az ember nem tesz ígéreteket. Sohasem lehet tudni ugyanis, hogy képes lesz-e betartani, amit ígért. Akár a képességei, akár a lehetőségei miatt.

Én igyekszem nem ígérni olyat, amit nem tudnék megtenni. Ha pedig megígértem és mégsem sikerült megtennem, akkor képes vagyok ezt beismerni.

Olyan is történt már, hogy ígéretem ellenére nem tettem meg valamit, mert az újabb információk birtokában már másképp láttam a dolgot, és tudtam, hogy mégsem lett volna helyes megtennem. Igen, kifogásolták, mert így "nem vagyok hiteles" ember a számukra. Én pedig azt mondtam: ne haragudj, meggondoltam magam, hiba lett volna megtennem, mert rosszat tettem volna vele. Számomra inkább ez jelenti a hitelességet.

Egy utolsó idézet, a forrását sajnos nem ismerem: "Ígérj kevesebbet, teljesíts többet."

2015. május 13., szerda

Köszönni... kell...?!

Egy kollégám mondta a napokban, hogy valaki nem köszönt neki a liftnél. Kérdeztem, hogy "Köszöntél, és ő nem köszönt vissza?" Azt válaszolta: "Nem, hát nem gondolod, hogy én fogok előre köszönni."

Egy másik ismerősöm a facebookon írt egy bejegyzést, miszerint milyen bunkók az embnerek, hogy nem köszönnek. És hogy a bejegyzését osszuk meg mindenkivel, mert köszönni igenis "illik", és ezek szerint őket erre nem tanították meg a szüleik.

Azt is írta, hogy ha két ember találkozik a liftnél, akkor köszönni kell egymásnak.



A köszönés, szerintem, mindenkinek a magánügye. Én három dolog miatt köszönök azoknak, akikkel találkozom, vagy épp egy liftbe szállok be: neveltetés, megszokás, baráti gesztus.

A neveltetés miatt bennem van, hogy illik köszönni, és ha mégsem köszönök, akkor neveletlennek gondolnak. Az más kérdés, hogy mindenki azt gondol, amit akar, ha nekem esetleg nem fontos az illető. Ha én nem akarok köszönni, akkor nem érdekel, hogy erről másvalaki mit gondol. Az én döntésem = az én felelősségem.

A megszokás az egy feltételes reflex, mert ugye pl. a munkahelyen az emberek többsége reflex-szerűen köszön egymásnak, akkor is, ha aznap már mondjuk negyedszerre találkoznak.

A baráti gesztus azt jelenti, hogy szeretek köszönni és mosolyogni az emberekre, mert látom és tudom, hogy bárki szívesen veszi, ha másvalaki - még ha csak egy pillanatig is - észreveszi, emberszámba veszi őt.

Nincsen ebben semmi ördöngősség, ellenben, ha emberek között élünk, még hasznos is jóban lenni az emberek világával!

De vajon mondom-e azt, hogy ha ő nem köszön előre, akkor én sem köszönök neki...? Hát, mondhatom, mert az én dolgom, de elég fura lenne. És mégis, jópár embernek ez a hozzáállása!

Vagy fogok-e egész nap azon puffogni, hogy én köszöntem valakinek a liftnél, és ő nem köszönt vissza, milyen bunkó! Nem fogok, mert én megtettem, amit akartam, ő meg nem tette meg, amit nem akart. Joga van hozzá. A legtöbbekben fel sem merül, hogy éppen elgondolkodott, vagy éppen figyelmetlen volt az illető - éppen nagyobb baja van annál, minthogy mit gondol róla az, akinek nem köszönt -, és nem pedig egyszerűen bunkó.

Történt már olyan, hogy valakire olyan sokszor köszöntem rá, hogy végül, az egyik találkozásnál visszaköszönt, és azóta is rendszeresen visszaköszön vagy rám köszön. Ez meg még egyenesen jól is esik nekem!

Szóval nem kell köszönni, mégha illik is - mindenki tegyen a saját belátása szerint. És nem ítélhetek el senkit, nem ócsárolhatom naphosszat azért, mert nem felelt meg nekem azzal, hogy nem tett meg egy dolgot, amit én elvártam volna tőle. És nem fog engem tönkre tenni, ha valaki nem köszön vissza rám. Én így látom ezt.

A Hahota Jóga gyakorlása során az egyik első gyakorlat a köszönés - szavak nélkül. Ha valaki egy mosollyal köszön nekem, nem mondhatom, hogy bunkó, csak mert nem nyitotta ki a száját.

Aki ezek után is azon puffog, hogy miért nem köszönnek egymásnak az emberek, annak nem tudok mit mondani, attól bocsánatot kérek, itt és most. :)

2015. május 11., hétfő

Férfi és nő

"A nő legfőbb küldetése, hogy a férfit elvezesse a lelkéhez, azáltal, hogy összekapcsolja őt a Forrással. A legrosszabb, amit tehet, hogy elválasztja a férfit a lelkétől, és hagyja őt szeretetlenül bolyongani."

(forrás: facebook)

"A férfi legfőbb küldetése, hogy megvédje a nőt, hogy szabadon, ártatlanul sétálhasson a Földön. A legrosszabb, amit egy férfi tehet egy nővel, hogy csapdába ejti, ráerőlteti a saját útját, és fenntartja ezt az egész élete során."

2015. május 7., csütörtök

Bakancslista

Egy általam amúgy kedvelt internetes portálon olvastam egy cikket, ami a következőről szólt: "Az életed bakancslistája", azaz "Minden, amit el kell mondanod és amit meg kell kérdezned!"

A cikk felszólít nyolc teendőre, amit meg kell tennem.

Igen, valóban jó dolgokról ír ez a cikk, egyvalamit azonban nem vesz figyelembe.

Azt, hogy az életem bakancslistája nem azt jelenti, hogy egy internetes bulvárportál megmondja, hogy mit kell megtennem még az életemben.

Ez ugyanis nem egy bakancslista.

A bakancslista azt jelenti, hogy átgondolom, hogy az életem hátralévő részében melyek azok a dolgok, teendők, amelyeket mindenképpen el akarok végezni - attól függetlenül, hogy ezekről más mit gondol és mit mond. Ez az ÉN bakancslistám, ami NEM MÁSOK jóváhagyásától vagy rosszallásától függ!

(Jelenet a filmből)

Éppen meséltem a kollégáimnak, hogy "hétvégén adták a tévében a Bakancslista című filmet, és milyen jó kis film - pedig, amikor moziban láttam, elsőre limonádénak tűnt."

Erre rosszallóan rámszóltak: "Ez egyáltalán nem egy limonádé film." Sajnos, gyakran ennyire nem figyelnek az emberek arra, hogy ki mit mond. Vagy arra figyelnek, hogy mások egy-egy szavába belekössenek, s nem hallják meg az egész mondatot. A kollégáim között legalábbis ez a jelenet mindennapos.

Szóval, ez a bakancslista dolog nem arra való, hogy majd egyszer, ha eseteg haldokolni fogunk, előveszünk egy füzetet és összeírjuk a magunk listáját. Ez arról szól, hogy az életünkből hátra van még 10-20-30-40-50-60 év, ami alatt azokat a dolgokat, amelyek igazi értéket jelentenek a számunkra, érdemes megtenni. Mert jó lesz érezni, hogy ÉLTÜNK, jó lesz mesélni róluk az unokáknak, és jó lesz - valóban - úgy meghalni is, hogy tudjuk, szintén, hogy igazán ÉLTÜNK.

Én még nem írtam bakancslistát, de most megteszem.

2015. május 6., szerda

Előítéleteink

"Az előítélet nem tudatos cselekvés, nem döntés kérdése. Az előítéleteket belénk kódolja a szűkebb-tágabb környezetünk: a családunk, az iskoláink, a kortársaink, a közösségek, amelyeknek tagjai vagyunk, a filmek, amiket nézünk, a lapok, amiket olvasunk, és a tapasztalatok, amiket önállóan szerzünk."



(Nagy Krisztina: Nevek harca)

2015. május 5., kedd

Lázár Ervin

Lázár Ervin születésnapjára szeretném megosztani ezt az idézetet, ami egy apró betekintést ad arról, hogy ki is volt ez a sokak kedvenceként emlegetett író. Ma lenne 79 éves.



"Május ötödikén, mintegy koronázva az ötödikéket: hetven éves Lázár Ervin. Éppen betölti. (Az író sokféle.) Nem sorolok könyvcímeket, mert minek. Nem mondom, hogy kezdő írónak a Buddha szomorú című novelláskötete a legveszettebb, legtüskösebb akácfa. Ha – miután elolvasta és becsukta a könyvet – egy héten belül géphez mer ülni prózaírói szándokkal, lehet belőle valami. Ugyanakkor egy másik tanács önnön nagyságuktól elszállt irodalmárok számára: amint X díjak átvétele, gazsuláló kritikák után úgy érzi, ő a legnagyobb e kerek hazában, olvasson véletlenszerűen Lázár Ervint. Hogy önértékelése helyrebillenjen. Lázár Ervin egész életműve a bűbáj és az emberség ötvözete, mégis úgy irodalom, úgy vág át az olvasón, alakítja át világlátását, mint a langyos nyári zápor hosszúra nyúlt kánikula után a földutat. Oázis és felüdülés egyszerre. Éltesse őt a jóistenke épen, egészségben sokáig."

(Forrás: IrodalmiJelen.hu)

2015. május 4., hétfő

Félelmeink

A vancouveri filmiskola zseniális filmje a félelmeinkről. Érdekes, és én úgy érzem, megérinti az embert; érdemes megnézni.

2015. május 1., péntek

Gyógyító nevetés!

Szeretnéd kiűzni a stresszt az életedből? Szeretnél békét és örömöt találni a kapcsolataidban? Jól jönne ehhez egy könnyen elsajátítható módszer? Akkor itt a helyed, gyere el!

Május 17-én, 11-12 óra között Hahota Klub lesz a kispesti Shanti Jógaszigeten. 

Kedves Barátom, Ismerősöm, Olvasóm! Itt az idő, hogy megismerkedj a Hahota Jógával, kortól, nemtől, vallási vagy politikai nézetedtől függetlenül! Gyere el a következő foglalkozásra! Jelentkezni az email-címemen lehet.

Miről fogsz hallani?
- Nevetésről, jókedvről, egészségről, stresszcsökkentésről.

Miről nem fogsz hallani?
- Vallásról, politikáról, világnézeti hovatartozásról, bármiféle elvárásról.

További információk a Hahota Jógáról: itt ni.

A Hahota Jóga húsz év alatt meghódította a világot. Több mint 70 országban alakultak Hahota Klubok, és többezer jógaklubban, iskolában, könyvtárban, valamint számtalan munkahelyen alkalmazzák ezt a módszert, mint a stresszcsökkentés egyik leghatásosabb és legegyszerűbb - valamint legolcsóbb - módját.

A Hahotaklub-foglalkozások mindig ingyenesek, Dr. Madan Kataria szándéka szerint, hiszen a nevetés nem jogdíjas. Ha azonban úgy érzed, szívesen támogatod a további Hahotaklub-foglalkozások létrejöttét, akkor a terembérhez való önkéntes hozzájárulást köszönettel veszi a szervező.

Mindenkit, aki szeretne nevetni, aki szeretné a mindennapokban felhalmozott stresszt csökkenteni - korra, nemre, világnézetre, vallásra, jó vagy rossz kedvre való tekintet nélkül - szeretettel várunk!



"Love, Peace and Laughter" - azaz szeretet, béke és nevetés!

Dr Madan Kataria üzenete

Kedves Hahotajóga-barátok!

Minden május első vasárnapján a világ a Nevetés Világnapját ünnepli! Idén ez az alkalom a többinél különlegesebb, hiszen ebben az évben tölti be a Hahota Jóga - Laughter Yoga - a fennállásának 20. évét!

A Hahotaklub-mozgalom 1995-ben indult, s azóta a világon több mint 100 országban alakultak meg önkéntes Hahota Klubok. Ezek a klubok azért dolgoznak, hogy minél több és több nevetés és öröm színesítse az emberek életét.

A Hahota Jógát iskolákban, főiskolákon, egyetemeken, idősotthonokban, kórházakban és börtönökben egyaránt gyakorolják, a számtalan egyéb helyszín mellett.

A Küldetésünk nem más, mint az egészség, a boldogság és a "világbéke" megteremtése a nevetés "eszköztelen eszköze" által. És annak a módja, hogy ezt sikeresen meg is valósítsuk, végtelenül egyszerű:

"Ha az emberek boldogok és egészségesek, természetes módon hozzájárulnak a világbékéhez, hiszen a belső békéjük külső békét teremt."




Beszéljünk az egészségről

A Hahota Jóga egy egyszerű, költséghatékony testmozgás, ami csökkenti a stresszt, erősíti az immunrendszert, és oxigénnel látja el testünk minden egyes sejtjét. Aki minden nap nevet, nem könnyen ragad rá a betegség, és ha mégis valamilyen krónikus egészségi gonddal küszködne, sokkal könnyebben felépül a betegségéből.

...a boldogságról

Az emberek legtöbbször azért nem boldogok, mert a boldogságot a külső világban keresik. Mivel a külső körülményeket nem tudjuk megváltoztatni, a legjobb, amit tehetünk: megváltoztatjuk a velük kapcsolatos érzéseinket, érzelmeinket. Ez a belső változás a kulcsa annak, hogy meglássuk a változást a külső világban.

A Hahota Jóga megtanítja nekünk, hogy a boldogság legegyszerűbb módja az, ha megtaláljuk a belső boldogságunkat az ok nélküli nevetés módszere által. Jelszavunk:

"Nem azért nevetünk, mert boldogok vagyunk; boldogok vagyunk, mert nevetünk!"

... a nevetés által létrehozott "világbékéről"

A nevetés egy egyetemes nyelv, amelyet mindnyájan értünk és beszélünk. Az ingyenes és önkéntes Hahota Klubok létrehozásával, melyek a világ minden szegletében megtalálhatók, egy olyan egyetemes közösséget hozunk létre, amely úgy köti össze egymással a különböző országok és népek egészséges és boldog embereit, mint egy nagy család tagjait.

Álljunk hát meg ezen a napon egyetlen percre a mindennapi rohanásban, emeljük fel a kezeinket az égbolt felé, és miközben szívből nevetünk egy jót, küldjük el ezeket a rezgéseket, szeretetet, a szeretetet és a békét, szerte a világba!

Ha szeretnél kipróbálni egy Hahota Jóga foglalkozást, kattints ide!

További érdekességekért és tudnivalókért pedig kattints ide!