2015. április 4., szombat

A gyermekek megtaníthatnak minket újból sírni és nevetni

A gyermekek tudnak nevetni és sírni. Vannak köztük, akik mosolyognak, amikor felemelem, hogy megöleljem őket, mások viszont egyből elsírják magukat, amikor meglátják a fehér ruhámat, és azt hiszik, orvos vagyok, és „szurit” akarok nekik adni. A gyermekek ilyenek: mosolyognak és sírnak.

Két olyan dolog ez, ami nálunk, nagyoknál „le van kapcsolva”, nem vagyunk többé képesek rá. A mosolyunk sokszor kényszeredett, élettelen, nem szívből jövő hahotázás, hanem megjátszott művigyor. A gyermekek viszont természetesen nevetnek és természetesen sírnak.


Ez mindig a szívtől függ, gyakran kikapcsol a szívünk, és elveszíti képességét a nevetésre és a sírásra. A gyermekek viszont megtaníthatnak minket újból sírni és nevetni! Érdemes megkérdezni magunktól: ösztönösen nevetek-e, felhőtlenül, szívből, vagy pedig mesterséges a mosolyom? Tudok-e még sírni, vagy elvesztettem képességemet a sírásra? Két nagyon emberi kérdés, amelyre a gyerekek késztetnek minket.

(Ferenc pápa)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ha építő szándékkal teszed, szólj hozzá bátran a bejegyzéshez!