2015. március 19., csütörtök

Düh

Sokan azt gondolják, hogy ha valaki kiegyensúlyozott ember, vagy legalábbis jógázik vagy meditál, és az önmegismerésre törekszik, az sohasem dühös. Sőt, azt gondolják, hogy az ilyen ember sohasem lehet dühös, és hitelteleníti őt az, ha kiengedi a dühét.

Nagyon nagy tévedés azt hinni, hogy egy kiegyensúlyozottságra törekvő embernek nincs joga dühösnek lenni! Természetesen nem helyes az, ha az ember állandóan dühöng, és nem lehet hozzászónli, mert alapjáratban is leharapja a másiknak a fejét. Viszont van olyan helyzet, amikor megvan az alapos oka annak, hogy valaki dühös legyen, s akkor joga van dühösnek lenni, joga van a dühét kiereszteni, és joga van ezt annak a tudomására hozni, akit ez illet.

Fontos viszont, hogy amikor ott van az ideje és a helye annak, hogy valaki dühös legyen, akkor legyen dühös teljes lényegével, élje élje meg azt a dühöt minden porcikájában, majd ha ez megtörtént, akkor engedje is el.

És ezzel együtt törekedjen arra, hogy egyre kevesebb olyan helyzetbe kerüljön, amikor nem tud az érzelmeinek parancsolni.



Az érzelmek amúgy olyanok, hogy jönnek-mennek; a hozzáállás viszont tanulható.

Ez azt jelenti, hogy ma dühös voltam, és joggal, mert ez egy olyan helyzet volt, ahol szép szóval nem értem célt. Megrendelés, kifizetés (nem kevés pénz), majd kiszállításra várás - sajnos ilyenkor a vevő van kiszolgáltatott helyzetben. Amikor azonban dühös lettem, és ezt ki is fejeztem az áruház felé - aki egymás után kétszer hazudott a kiszállítást illetően, majd pedig azt mondta, hogy ha megrendelek valamit, akkor az a dolgom, hogy nem munkába megyek, hanem otthon ülök és várom a szállítókat -, szóval meglehetősen dühös lettem, utána pikk-pakk megígértek mindent a helyzet megoldása érdekében.

És amikor az ember kidühöngte magát - remélhetően egyre ritkább az ilyen alkalom -, akkor jöjjön el egy jó kis Hahotaklub-foglalkozásra :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ha építő szándékkal teszed, szólj hozzá bátran a bejegyzéshez!