2015. január 14., szerda

Békés nyugvás

Saját igazi természetünk megismerésének leghasználhatóbb útja a meditáció. Mindenféle vallástól és világnézettől függetlenül.

Amikor a saját természetemet keresem, akkor nem istent, nem buddhát keresek, hanem valamit, ami mélyen bennem van, és ami a végső lényegem. Ha van ilyen.

Lehet, hogy utána kiderül róla, hogy nem különbözik valami olyan lényegiségtől - istentől, buddhától -, amit már ismerni véltem azelőtt is. De fontos, hogy ilyenkor nem azt a valamit keresem, hanem önmagamat.

Nem egy elképzelt lénnyel akarok azonosulni, nem is egy elképzelt lény leghűségesebb szolgájaként akarom magam megtalálni. Nem egy feladatot szeretnék végrehajtani, nem egy célom tudati programozásával foglalatoskodom.

Egyszerűen, keresem önmagamban azt a "valamit" vagy "valakit", aki a legteljesebb biztos pontot nyújthatja nekem, minden mástól függetlenül, semmi máshoz nem kötődően. A meditáció erről szól elsősorban.

A saját lecsupaszított tudatommal szeretnék találkozni, őt szeretném meglátni és megismerni. Hogy utána taláok-e kapcsolatot általa valami vagy valaki máshoz, az éppen most másodlagos.


A nevetésjóga egy nagyon jó eszköz arra, hogy a felesleges korlátokat és feszélyeket felszabadítsa bennem, és utat engedjen a játékosságnak - önmagam és mások elfogadásának.

Mindez hatalmas segítség ahhoz, hogy a meditáció során közelebb kerüljek ahhoz a valamihez, amit keresek.

Hatalmas segítség ahhoz, hogy ez a keresés ne egy görcsös és erőszakos folyamat legyen, hanem egyszerűen arról szóljon, hogy finoman félreterelgetem a zavaró gondolatokat és érzelmeket, egészen addig, míg előbukkan közülük az egótól mentes, valódi énem.

Nagyon tiszta dolog ez, nem kell hozzá semmi spirituális belemagyarázás. A meditációhoz nem kell hindunak, buddhistának, kereszténynek lenni - illetve ezek közül bárki bármelyiket választhatja, ez a gyakorlat bármilyen hitvallássa összeegyeztethető.

Kényelmes és stabil ülésben ellazítom a testemet, lassan, amennyire csak lehet.

Érzékelem, hogy ez a test az egész világnak a része, egy alkotója, nem különbözik tőle.

Hagyom, hogy a gondolatok, hangok, érzések és érzelmek jöjjenek és menjenek, anélkül, hogy megragadnám vagy megítélném őket.

Észlelem őket, felismerem őket ("Ez egy gondolat."), majd látom őket tovaszállni. Nem kötődnek a testemhez.

Észlelem a gondolatok mögötti csendet.

Hallgatom a gondolatok mögötti csendet.

Észreveszem, hogy ebben a csöndben, a csend mögött, a tiszta, érzelmektől, érzésektől, gondolatoktól, szándékoktól mentes igazi tudatom van jelen, ami minden kettősségtől függetlenül van.


Mint amikor egy pohár zavaros víz kavarását abbahagyjuk, és leülepszik a szennyeződés, végül pedig megmutatkozik a víz tiszta természete. A meditáció azt tanítja meg, hogy hogyan lehet a víz folyamatos kavargatását abbahagyni.

Indiában ezt úgy mondják: Csittasz vritti niródaha - azaz lecsendesítjük az elme hullámzását..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ha építő szándékkal teszed, szólj hozzá bátran a bejegyzéshez!