2014. december 8., hétfő

Döntésekről

Életvezetés terén engem nagyon elgondolkodtatott az alábbi idézet, melyet Laurence J. Peter egyik könyvében olvastam évekkel ezelőtt.

A helyes döntést inkább akadályozzák az érzelmek, mint a hiányos intelligencia. A két legnagyobb lelki akadály a félelem és a türelmetlenség.

Vannak, akik képtelenek elszánni magukat a döntésre, és vannak, akik túl gyorsan határoznak. Aki nem tud dönteni, módszeresnek tartja magát, kívülről nézve azonban ez határozatlanságnak, túlzott óvatosságnak tűnik – és az is.

Másrészt, aki hajlamos különösebb mérlegelés nélkül dönteni, dinamikusnak hiszi magát, mások viszont meggondolatlannak fogják őt tartani.

Meg kell ezért tanulnunk minden problémára és döntésre annyi időt fordítani, amennyi arányban áll a várható következményekkel.


Túl sokszor érezzük az életünkben azt, hogy döntéskényszerben vagyunk, túl sokszor várja el a környezetünk, hogy bizonyos dolgokban hozzuk meg a döntést, amit azután képviselünk kell.

Sokan azt hisszük, mindig döntenünk kell. Azt hiszük, mások elvárhatják tőlünk, hogy döntéseket hozzunk, az ő nyomásukra. Azt hisszük, bármely döntésünk végérvényes, vissza nem vonható, hogy ha egyszer döntöttünk, akkor azt később - vagy akár azonnal - nem bírálhatjuk felül.

Mindig tanulunk, mindig fejlődünk, mindig találunk új információkat. Mi értelme a rossz döntéseinkhez ragaszkodni? Nem lenne okosabb meggondolni magunkat, ha már máshogy látjuk helyesnek az előző helyzeteket?

Lehet, hogy a leghelyesebb azt tenni, ami az orrunk előtt van, és nem görcsölni a döntéskényszer miatt?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ha építő szándékkal teszed, szólj hozzá bátran a bejegyzéshez!