Egy falu közelében a két szerzetes találkozott egy fiatalasszonnyal, aki éppen az úton próbált átkelni. A sár, ami az utat borította, olyan mély volt, hogy az tönkretette volna a fiatalasszony selyemkimonóját. Tanzan habozás nélkül a karjaiba kapta a hölgyet, és átvitte az út másik oldalára.
- Tanzan, miért cipelted azt a lányt az úton!? Nekünk szerzeteseknek nem szabadna ilyesmit tennünk!
- Azt a lányt én már több órája letettem - felelte Tanzan. - De te, te miért cipeled még mindig?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ha építő szándékkal teszed, szólj hozzá bátran a bejegyzéshez!