2014. november 26., szerda

Lehet hit nélkül élni?

A közösségi oldalon egy ismerősöm sokszor megosztja a gondolatait azzal kapcsolatban, hogy hit nélkül élni nem lehet. Ha elolvasom az írásait, azt látom, hogy számára a hit a keresztény tanításokban való hitet jelenti, de azt is látom, hogy ő a hit fogalmának másféle jelentését vagy megközelítését nem ismeri és nem is fogadja el.

Számomra a hit azt jelenti, hogy hiszek abban, hogy az erőfeszítéseim célhoz érnek, s a kívánt eredményt hozzák el a számomra. Nem vak hitről van szó, hiszen hihetnék abban is, hogy az ötödik emeletről kilépve körbe tudom repülni a háztömböt, majd visszalépek az ablakon át a szobába. Hihetnék abban is, hogy amire azt mondják, hogy az a helyes, akkor az mindenképpen a megkérdőjelezhetetlen, helyes tény, s másban nem illik hinni, vagy esetleg még bűn is. Nem, én abban hiszek, hogy amit megfelelően kivitelezek, az a megfelelő módon be fog következni.

Abban, hogy az azért következik be, mert egy fölöttem álló, mindenható hatalom azt akarja, hogy bekövetkezzen - függetlenül attól, hogy én mit teszek meg ezért - abban nem hiszek.


Tudom, sokan valamilyen rajtuk kívül álló hatalomtól várják a mindennapi megoldásokat, de tudhatja-e bármelyikük bizonyosan, hogy cselekedete eléri-e célját, hogy az a hatalom úgy fog a dolgok felett dönteni, kedve szerint, hogy a szándékunk beteljesül? Ha pedig nem tudhatjuk ezt, van-e még értelme gyakorolni, tanulni, fejlődni, mikor úgyis egy tőlünk független döntés tesz majd pontot a folyamat végére?

Én hittel élő ember vagyok, mert hiszek önmagamban, hiszek az embertársaimban, és főleg hiszek a világegyetem bizonyítható és megtapasztalható törvényében, az ok és okozat törvényében, ami a bizonyosságon, a tapasztaláson alapul.

Én az én hitemet a magaménak mondom, és nem kívánom bárki másra ráerőltetni. És nem is magyarázkodom miatta. Nem kell magyarázkodnom miatta. Senkinek sem kell magyarázkodnia a maga hite miatt. Elfogadom, hogy mindenki azt hisz, amit csak akar. És nem is beszélek róla, hiszen rám tartozik. A hit csodálatos dolog!

Visszatérve a kérdésre, miért indulnék el a munkahelyemre, ha nem hiszek benne, hogy oda is érek vagy érhetek? Minek tanulnék a vizsgára, ha nem hiszek benne, hogy sikerülhet? Ha az embernek nincs hite, akkor nincs motivációja, mozgatóereje a szándékainak, úgy pedig végül a szándékok is semmivé válnak.

Igen, el lehet ezzel jutni az egykedvűség állapotához, de akkor megjelenik egy újabb kérdés: vajon ebben a mai, modern világban, ahol milliószor tehetünk építő hatású cselekedeteket az embertársainkért, helyes-e a szent együgyűségben, békés egykedvűségben, csak magunkért élni? Helyes-e, ha egyedül nevetek, és a nevetés örömét nem osztom meg másokkal?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ha építő szándékkal teszed, szólj hozzá bátran a bejegyzéshez!