Fókusz a kommunikációban

• Ha valakinek azt mondod: Ne felejtsd el...! - akkor adsz neki egy fókuszt: elfelejtés, elfelejteni valamit.
• Ha valakinek azt mondod: Jusson eszedbe...! Emlékezz rá...! - akkor adsz neki egy fókuszt: emlékezés, eszébe jutás.
• Ha egy gyereknek azt mondod: Ne nyúlj hozzá...! - akkor adsz neki egy fókuszt: hozzányúlás.
• Ha egy gyereknek azt mondod: Hagyd békén...! - akkor adsz neki egy fókuszt: békén hagyás.
• Ha a gyereknek azt mondod, hogy Le ne ess...! - akkor adsz neki egy fókuszt: leesés.
• Ha a gyereknek azt mondod, hogy Ügyesen csináld...! Ügyes legyél...! - akkor adsz neki egy fókuszt: ügyesség.

A különbség az, hogy a gyermek megy a fókusz után, a felnőttek pedig már "okosabbak", de legalábbis tapasztaltabbak, és intellektuálisan megértik, megtanulták az évtizedek alatt, hogy tulajdonképpen mire kéred őket. (Ezzel együtt könnyen lehet, hogy mégis a fókusz után mennek.)

• Ha egy gyereknek azt mondod: Vigyázz, mert elesel! Vigyázz, leesel! Vigyázz, megütöd magad! Vigyázz, MEG NE ÜSD MAGAD! - akkor fókuszokat adsz neki, arra programozod, hogy elesik, leesik, megüti magát, hogy ügyetlen - esetleg hogy nem tud önmagára vigyázni,  s folyton a te felügyeletedre, támogatásodra van szüksége.
• Ha ezt szeretnéd, hogy ügyetlennek érezze magát, vagy hogy függjön tőled, akkor rendben van. Legalábbis a Te részedről. De vajon ő is ezt szeretné?
• Vajon sokkal nehezebb azt mondani, hogy Ügyes vagy, tudsz te vigyázni magadra, vagy Én TUDOM, hogy vigyázol magadra, vagy Ugye, vigyázol magadra? Ugye, kikerülöd a tócsákat? :)