- Ha valakinek azt mondod: Ne felejtsd el...! - akkor adsz neki egy fókuszt: elfelejtés, elfelejteni valamit.
- Ha valakinek azt mondod: Jusson eszedbe...! Emlékezz rá...! - akkor adsz neki egy fókuszt: emlékezés, eszébe jutás.
- Ha egy gyereknek azt mondod: Ne nyúlj hozzá...! - akkor adsz neki egy fókuszt: hozzányúlás.
- Ha egy gyereknek azt mondod: Hagyd békén...! - akkor adsz neki egy fókuszt: békén hagyás.
- Ha a gyereknek azt mondod, hogy Le ne ess...! - akkor adsz neki egy fókuszt: leesés.
- Ha a gyereknek azt mondod, hogy Ügyesen csináld...! Ügyes legyél...! - akkor adsz neki egy fókuszt: ügyesség.
A különbség az, hogy a gyermek megy a fókusz után, a felnőttek pedig már "okosabbak", de legalábbis tapasztaltabbak, és intellektuálisan megértik, megtanulták az évtizedek alatt, hogy tulajdonképpen mire kéred őket. (Ezzel együtt könnyen lehet, hogy mégis a fókusz után mennek.)
- Ha egy gyereknek azt mondod: Vigyázz, mert elesel! Vigyázz, leesel! Vigyázz, megütöd magad! Vigyázz, MEG NE ÜSD MAGAD! - akkor fókuszokat adsz neki, arra programozod, hogy elesik, leesik, megüti magát, hogy ügyetlen - esetleg hogy nem tud önmagára vigyázni, s folyton a te felügyeletedre, támogatásodra van szüksége.
- Ha ezt szeretnéd, hogy ügyetlennek érezze magát, vagy hogy függjön tőled, akkor rendben van. Legalábbis a Te részedről. De vajon ő is ezt szeretné?
- Vajon sokkal nehezebb azt mondani, hogy Ügyes vagy, tudsz te vigyázni magadra, vagy Én TUDOM, hogy vigyázol magadra, vagy Ugye, vigyázol magadra? Ugye, kikerülöd a tócsákat? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ha építő szándékkal teszed, szólj hozzá bátran a bejegyzéshez!