2014. április 23., szerda

Szeretet

Egy 2006-os írásra akadtam a Piac&Profit "Életforma" magazinjában, amit én követtem el. Ha igaz, Biegelbauer Pál egy régen történt előadása adhatta az ihletet. Pali jó ismerősöm volt, és tanultam tőle olyan dolgot (még ha csak egy jut is eszembe), ami meghatározza az életemet. Bemásolom ide, hogy fellelhessem máskor is.

Ha azt mondom, szeretlek, az annyit jelent, hogy szeretlek Téged, önmagadért. Nem azért szeretlek, ahogyan viselkedsz, vagy amilyen vagy, hanem azért, egyszerűen, mert Te - Te vagy.

A szeretetben nincsenek feltételek – azt úgy nevezik: "Ön-zés". Mert ha feltételekkel szeretek valakit, akkor egy számomra megfelelő elvárást, ideált szeretek. És nincs senki, aki azonos lenne a milyenségével, viselkedésével, a róla alkotott ideállal.

A szeretet mindentől függetlenül létezik, akár befogadom, akár elutasítom azt. Hallani lehet lpten-nyomon, hogy "Szeretlek, de most csalódtam benned."

De akkot kit szerettem valójában? Ha a szeretetet feltételhez kötöttem?

Őt, vagy egy nekem megfelelő feltételek szerinti elvárásomat, ideálomat? Ha őt, akkor hogyan tehetném függővé ezt az elvárásomtól? Ha az utóbbit, akkor azt úgy hívják, "Ön-zés".

Önzésről beszéltem: tehát akkor Magamat? Vajon, ha magamat szeretem, akkor azt miért tettem függővé másvalaki cselekedetétől? Tehát az elvárásomat szeretem?

Ha azt mondom, Szeretlek, akkor azt úgy is gondolom. Téged – nem azt, ahogyan viselkedsz, amilyen vagy, amilyennek érzékellek – hanem azt, hogy Te - Te vagy.


(forrás)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ha építő szándékkal teszed, szólj hozzá bátran a bejegyzéshez!