2014. április 20., vasárnap

Ferenc pápa

Ferenc pápa a húsvéti szónoklatában kihangsúlyozta, hogy "nincs jóvátehetetlen bűn". Nem tudom, végig gondolta-e, amit mondott, és hogy vajon mi volt a szándéka ezzel a mondattal.

Gondoljunk bele józanul, hogy valóban nincs-e jóvátehetetlen bűn. Ha például valakinek a szeretteit valaki elpusztítja, meggyilkolja, azt vajon hogyan lehet jóvá tenni, és ki teszi jóvá? Én úgy gondolom, hogy semmivel nem lehet jóvátenni. Nem tudok elképzelni olyan dolgot, cselekedetet, amivel jóvá lehetne tenni. Pedig van képzelőerőm, nem panaszkodhatok! Sem pénzzel, sem imával, sem egy isten imádatával, sem templomok építésével, sem az egyháznak való adakozással, sem az egyházi ünnepségek támogatásával, sem bocsánatkéréssel, sem bosszúállással, sem öngyilkossággal nem lehetne jóvá tenni. Egy bűn megbocsátható, de egyáltalán nem biztos, hogy jóvá tehető.

Az én meglátásom szerint az embereknek tisztában kell lenni azzal, hogy nem lehet olyan gondolattal élni, hogy "nem baj, ha bűnt követek el, majd később azt jóváteszem". Igen, a bűn lehet kicsi, nagy, de az elkövetése gyakran bajt okoz, fájdalmat okoz, vagy sokszor visszafordíthatatlan ártalmat okoz.

Az embereknek egy nagy része vakon elhiszi és megfogadja, amit a tanítója vagy a vezetője mond, a másik része viszont a józan esze alapján végiggondolja és ellenőrizni, hogy a tanítója helyesen beszélt-e, akármilyen méltóságnak nevezik vagy tartják is az illetőt.

Én az utóbbit tartom a gondolkodó ember egyik ismérvének, fontos erényének. Hajlandó gondolkodni ahelyett, hogy mindent elfogadna készpénznek.

Bűnt elkövetni nem helyes, mert koránt sem biztos, hogy jóvá lehet tenni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ha építő szándékkal teszed, szólj hozzá bátran a bejegyzéshez!