2014. április 27., vasárnap

Ne kell mindig dönteni

A döntéskényszerrel kapcsolatban vettem észre, hogy az emberek elvárják egymástól, hogy következetesen képviseljék a meghozott döntéseiket. Ha valamiféleképpen döntöttek, utána ne döntsenek másképpen, mert akkor nem lesznek következetesek.

Fontosabbnak tartják a következetességet, mint a józan gondolkodást.

Ha hoztam egy döntést, majd később úgy találtam - a tapasztalataim vagy a további ismereteim alapján -, hogy a döntést meg kellene változtatnom, hát miért ne tegyem meg? Egyszerű: mert akkor nem leszek következetes mások szemében.

És ha következetesen tartom magam ahhoz, hogy ha tévedtem, akkor azt korrigálom? Az vajon milrt nem fogadható el? Egyszerűen, a normáki miatt van így.

Ha megígérek valamit a jelenlegi tudásom alapján, azt akkor is be kell tartanom, ha később rájövök, hogy az ígéretemmel hibát okozok? Nem mondhatom azt vajon, hogy: elnézést, meggondoltam magam?

De igen, mondhatom, mert vagyok annyira intelligens, hogy a rossz döntéseimet újragondolhatom, és hozhatok helyette jó vagy jobb döntéseket. És ha mások erre azt mondják, hogy nem tartottam be a szavamat, mit tegyek? Én ezt elmagyaráznám nekik, az előző gondolatom szerint.

Az az igazság, hogy fontosabb a számomra, hogy jól döntsek, minthogy ragaszkodjam a hibás döntéseimhez. Aki intelligens, az megérti. Lesz, aki nem érti meg, neki személyes problémája lesz belőle.

Nem kell mindig dönteni, legtöbbször elég egyszerűen azt tenni, amit az eszünk és a szívünk diktál.

2014. április 26., szombat

Visszatalálni önmagamhoz

Az a tapasztalatom, hogy bármikor, ha nagy döntést kellett hoznom az életemben, és végre rászántam magam a döntésre, mindig nagy kő esett le a szívemről, a dolgok pedig mindig a lehető legjobb irányba folytak tovább. Az őszinte döntés mindig rengeteg energiát szabadított fel bennem, amit azután a világgal való kapcsolatom fejlesztésére fordíthattam. Ez pedig minden esetben rámfért!

Minden egyes embernek sok különböző tanításra és dologra van szüksége, s mivel egyetlen tanító nem adhatja át mindezeket a tanításokat, ezért egészséges esetben több tanítóra van szükség. Ha az egyetlen tanítót keressük, aki azt mondja, mindenkinek az ő tanítását kell követni, akkor szektát keresünk. Ha nem mindenben értek vele egyet, és erre azt mondja, a vízen járok, vagy istennek gondolom magam, mert nem osztom a véleményét, akkor nem sok dolgot tanulhatok tőle.

Mindig is kerestem a tanítóimat, így találtam rá a tai chi chuanra, a taoizmusra, a buddha tanításaira, az aikidóra, a jógára, valamint azokra az emberekre, akik önzetlenül vezetnek keresztül az akadályokon, ezeknek a módszereknek a segítségével. Minden embernek a saját útját kell járnia, és ezen az úton előfordulhatnak elágazások, amikor el kell döntenie, merre indul tovább. És minden embernek sok, különböző tanítóra van szüksége, amelyek mindegyiktől tanulhat valamit: azt a tudást vagy mintát - vagy ellenmintát -, amit az az ember átadhat. Ezek a döntések nyitják meg a legnagyszerűbb kapukat, amelyekre az út végén érdemes lesz örömmel emlékezni.

2014. április 23., szerda

Szeretet

Egy 2006-os írásra akadtam a Piac&Profit "Életforma" magazinjában, amit én követtem el. Ha igaz, Biegelbauer Pál egy régen történt előadása adhatta az ihletet. Pali jó ismerősöm volt, és tanultam tőle olyan dolgot (még ha csak egy jut is eszembe), ami meghatározza az életemet. Bemásolom ide, hogy fellelhessem máskor is.

Ha azt mondom, szeretlek, az annyit jelent, hogy szeretlek Téged, önmagadért. Nem azért szeretlek, ahogyan viselkedsz, vagy amilyen vagy, hanem azért, egyszerűen, mert Te - Te vagy.

A szeretetben nincsenek feltételek – azt úgy nevezik: "Ön-zés". Mert ha feltételekkel szeretek valakit, akkor egy számomra megfelelő elvárást, ideált szeretek. És nincs senki, aki azonos lenne a milyenségével, viselkedésével, a róla alkotott ideállal.

A szeretet mindentől függetlenül létezik, akár befogadom, akár elutasítom azt. Hallani lehet lpten-nyomon, hogy "Szeretlek, de most csalódtam benned."

De akkot kit szerettem valójában? Ha a szeretetet feltételhez kötöttem?

Őt, vagy egy nekem megfelelő feltételek szerinti elvárásomat, ideálomat? Ha őt, akkor hogyan tehetném függővé ezt az elvárásomtól? Ha az utóbbit, akkor azt úgy hívják, "Ön-zés".

Önzésről beszéltem: tehát akkor Magamat? Vajon, ha magamat szeretem, akkor azt miért tettem függővé másvalaki cselekedetétől? Tehát az elvárásomat szeretem?

Ha azt mondom, Szeretlek, akkor azt úgy is gondolom. Téged – nem azt, ahogyan viselkedsz, amilyen vagy, amilyennek érzékellek – hanem azt, hogy Te - Te vagy.


(forrás)

2014. április 20., vasárnap

Ferenc pápa

Ferenc pápa a húsvéti szónoklatában kihangsúlyozta, hogy "nincs jóvátehetetlen bűn". Nem tudom, végig gondolta-e, amit mondott, és hogy vajon mi volt a szándéka ezzel a mondattal.

Gondoljunk bele józanul, hogy valóban nincs-e jóvátehetetlen bűn. Ha például valakinek a szeretteit valaki elpusztítja, meggyilkolja, azt vajon hogyan lehet jóvá tenni, és ki teszi jóvá? Én úgy gondolom, hogy semmivel nem lehet jóvátenni. Nem tudok elképzelni olyan dolgot, cselekedetet, amivel jóvá lehetne tenni. Pedig van képzelőerőm, nem panaszkodhatok! Sem pénzzel, sem imával, sem egy isten imádatával, sem templomok építésével, sem az egyháznak való adakozással, sem az egyházi ünnepségek támogatásával, sem bocsánatkéréssel, sem bosszúállással, sem öngyilkossággal nem lehetne jóvá tenni. Egy bűn megbocsátható, de egyáltalán nem biztos, hogy jóvá tehető.

Az én meglátásom szerint az embereknek tisztában kell lenni azzal, hogy nem lehet olyan gondolattal élni, hogy "nem baj, ha bűnt követek el, majd később azt jóváteszem". Igen, a bűn lehet kicsi, nagy, de az elkövetése gyakran bajt okoz, fájdalmat okoz, vagy sokszor visszafordíthatatlan ártalmat okoz.

Az embereknek egy nagy része vakon elhiszi és megfogadja, amit a tanítója vagy a vezetője mond, a másik része viszont a józan esze alapján végiggondolja és ellenőrizni, hogy a tanítója helyesen beszélt-e, akármilyen méltóságnak nevezik vagy tartják is az illetőt.

Én az utóbbit tartom a gondolkodó ember egyik ismérvének, fontos erényének. Hajlandó gondolkodni ahelyett, hogy mindent elfogadna készpénznek.

Bűnt elkövetni nem helyes, mert koránt sem biztos, hogy jóvá lehet tenni.

2014. április 18., péntek

A Földnek nincs szüksége több sikeres emberre

"A Földnek nincs szüksége több sikeres emberre. Nagyobb szüksége van béketeremtő, gyógyító, helyreállító, mesélő és szerető emberekre."

2014. április 17., csütörtök

Böjt

A böjt, eredeti jelentésében és lényegében nem más, mint tartózkodás az evéstől, vagy ivástól, vagy egyes nézetek szerint valamilyen egyéb, meghatározott tevékenységtől. Hallottam már a "szóböjt" kifejezést is.

A keleti hagyományokban egyaránt a fizikai test - és azon keresztül a "szellem" - megtisztításának eszköze, amit a vallások is fontosnak tartanak az önmegvalósítás útján.

A nagy vallásalapítók hangsúlyozták a böjt fontosságát, amely egy eszköze a világ jobb megértésének, érzékenyebbé tesz az "érző lényekkel" és konkrétan az embertársainkkal szemben, és erősíti az érzékeket. Azt tanították, hogy segítségével közelebb lehet a "feljebbvalóhoz" kerülni - aki lehet egy rajtunk kívül álló hatalom, vagy lehet a bennünk élő teljesség -, mivel nemcsak a test, hanem a lélek és a szellem is megtisztul. Az Ószövetségben például a böjt, a gyász kifejezésén túl, a bűnbánat és a megtérés egyik legőszintébb formája, amely többek között alázatra nevel. A források szerint Mózes, Jézus, Buddha, Mohamed, Zarathustra, Konfuciusz, Mahávíra is böjtölt. Mózes negyven napi teljes böjt után kapta kézhez a Tízparancsolatot, és az Esszénus Béke Evangélium az első könyvében (a Bibliábol ezt az evangéliumot kivették), Jézus szavaival, egy teljes kötetet szentel a böjtnek és táplálkozásnak.

A böjtöt manapság többnyire a vallásból ismerjük, ahol mára egyre távolabb vetették az eredeti jelentésétől. A katolikus egyház soraiban a mindennapi lakomázást beszüntetik, és a Húsvét előtti negyven napos böjt első és utolsó előtti napján csak háromszor esznek, és ezen a két napon és a péntekeken nem esznek húst. Húsnélküli lakomákat neveznek ekkor böjtnek.

Egy egészen másfajta nézőpont az úgynevezett "mormonoké". A mormonok böjtje jótékony szándékú, tehát amit megettek volna a böjti napokon, annak a teljes mindennapi értékét szétosztják a nélkülözők között, és ezeken a napokon ténylegesen is böjtölnek, nem esznek semmit.

Szinte minden hagyományban megtalálható a böjt, mint fontos eszköz a felsőbbrendűvel való kapcsolathoz, és ha úgy érezzük, hozzánk is közel áll akár alkalmasint, akár az mindennapok részeként, nézzünk jól körül, és ismerjünk meg minél több tanítást!

2014. április 14., hétfő

Az eredendő jóságról

Egy afrikai törzsnél egy különösen bölcs törzsi szokással oldják meg az emberek közötti konfliktusokat: amikor a törzs tagjainak egyike valami rosszat tesz a törzs egy másik tagjával, vagy ha fájdalmat okoz neki, akkor az illetőt kiállítják a falu közepére, majd az egész törzs köréje gyűlik. Ahelyett azonban, hogy nyilvános büntetésben részesítenék, hosszú ideig folyamatosan sorolják neki mindazokat a jó dolgokat, amiket valaha is tett.

Vajon miért teszik ezt? Mert a törzs abban hisz, hogy minden egyes ember jónak született, és szeretetre, békességre és boldogságra vágyik - azonban alkalmanként, a mindezekre való törekvés közben hibákat vét. A hibákat pedig, és a rossz cselekedeteket, a törzs segélykiáltásként értelmezi, ezért tagjai összegyűlnek a társukért, és segítenek neki újra megtalálni önmagát, az eredendően jó természetét. Emlékeztetik őt arra, hogy ki is ő valójában!

Emlékezz ma erre Te magad is!