2014. március 11., kedd

Ki az optimista?

Egy népszerű magazin szerint "Az optimista szerint a világ és az emberek jók. Abban hisznek, hogy a dolgok végül rendeződnek – mint az átlagos filmekben, melyek sikerének kulcsa, hogy a társadalom, az emberek vágynak a happy end-re."

Olvastam valami hasonlót egy buddhista tanítótól is, aki ezt kifogásolta az optimista emberekben, és kifejezte azt a véleményét, hogy az optimizmus butaság, mert eltakarja a valódi lényeget.

Mindkettő tévedés: a fenti idézet éppen hogy nem az optimista, hanem az idealista embert mutatja be, aki a rózsaszín ködben él, nem veszi tudomásul a világ működését, mert abból csak a kívánt eredményű, "áldásos" dolgokat veszi észre, és a nem-kívánt eredményű, "nem áldásos" dolgokat vagy letagadja, vagy "áldásosnak" titulálja. Igen, ez az idealista, aki ideálok szerint éli az életét. Nem mondanám őt sem ördögtől valónak, mert számára a világ mindig szép lesz, de persze megoldásokat sosem fog találni semmire, mert hogy megoldandó feladatokat sem ismer, az előbbiekből kifolyólag.

Az említett magazin így folytatja: "Minden ember optimista valamennyire, ám azok élnek valóban optimista életet, akik képesek gondolataikban a rosszat jóra fordítani, ami egy idő után, megfelelő mennyiségű gyakorlás után, azt eredményezi, hogy kevesebb negatív gondolatuk lesz, nem foglalkoznak apró, bosszúságot okozó dolgokkal, szemüket az élet következő lépésére szegezik, és abban bizakodnak, hogy az jó lesz."

Nos, ez szintén az idealista embert írja le. Az otimista ellenben azt nézi, hogy a dolgok és történések milyen tanulsággal szolgálnak, milyen lehetőségeket, tanulságokat, milyen változtatási módokat kínálnak, "szemüket az élet következő lépésére szegezik", de nem azért, mert "abban bizakodnak, hogy az jó lesz", hanem mert az előbbi tanulságok alapján tesznek érte, hogy az jó legyen, és a kívánt eredményeket megközelítő végkifejletet hozza. Az optimális megoldásokat keresik mindennel kapcsolatban.

Folytatás: "Az optimista ismeri önmagát, felméri lehetőségeit, ennek megfelelően választ célt. A pesszimista ezzel szemben olyan célokat tűz ki maga elé, amiket nagy valószínűséggel nem tud elérni. Úgy él, mint aki arra keres igazolást, hogy a világ nem jó, és nem is lesz az. A pesszimista ember szeret pesszimista lenni. Tehát, igaz a mondás: aki nyavalyog, de nem változtat, annak még nem fáj eléggé!"

Nyilvánvalóan nem igaz, hogy a pesszimista olyan célokat tűz ki maga elé, amiket nagy valószínűséggel nem tud elérni. Egyszerűen vannak ilyen és olyan céljai is, de lemond az erőfeszítésekről, mely a célok eléréséez segítené őt, hiszen "úgy sem fog sikerülni", vagy "nem éri meg". Az viszont igaz, hogy ez egy választás, tehát én döntök, hogy pesszimista, optimista, vagy idelaista vagyok, de tudni kell hozzá, hogy ebben a hitrendszerünknek és neveltetésünknek igen nagy szerepe van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ha építő szándékkal teszed, szólj hozzá bátran a bejegyzéshez!