2014. március 4., kedd

A Tao hallgat

Az igazi taoisták, vagy más vallások úgynevezett misztikusai, vagy akár a nem istenhívő misztikusok, közvetlenül érzékelik azt, amit ők Taó-nak (mások Istennek, természetnek, abszolútumnak, kozmikus tudatnak) neveznek, ugyanúgy, ahogy a zenész közvetlenül érzékeli a dallamot. A zenésznek nem kell „hinnie” a dallam létezésében vagy elfogadnia valamilyen szent hatalom kinyilatkoztatását: neki nyilvánvalóan közvetlen élménye van magáról a dallamról. Ha már egyszer hallotta a dallamot, lehetetlen, hogy valaha is újra kételkedjen benne.

A keresztényeknek mindenképpen meg kell győzniük a pogányokat és az ateistákat Isten létezéséről, hogy lelküket megmentsék a kárhozattól. Az ateistáknak mindenképpen meg kell győzniük a keresztényeket arról, hogy az istenhit nem több gyerekes, primitív babonánál, amely csak árt a társadalmi haladásnak. Így aztán üvöltöznek, egymás torkának esnek, vég nélkül csatáznak. Míg a taoista bölcs békésen üldögél a folyó partján egy verseskötet, egy pohár bor, vagy néhány ecset és paletta mellett. Átadja magát a tao élvezetének, és egy cseppet sem izgatja, létezik-e egyáltalán a tao. A bölcsnek semmi szüksége rá, hogy bizonyítsa a tao létezését, teljesen leköti annak élvezete.

(Raymond M. Smullyan: A tao hallgat)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ha építő szándékkal teszed, szólj hozzá bátran a bejegyzéshez!