2014. március 29., szombat

Politika

Én magam nem kedvelem a politikát. Természetesen nekem is van véleményem, esetleg több is mint vélemény, de azt szűk körben beszélem meg, nem hirdetem nyilvánosan, és nem bántok a nézőpontja miatt más embert.

A politikában azt látom, hogy aki ferdít, azt azért bántják, hogy mondjon igazat. Aki igazat mond, azt azért, hogy ő inkább meg se szólaljon. Ha aki ferdít, az a megfelelő oldal áll, akkor az olyan, mintha igazat mondana.

Aki pedig nem foglalkozik a politikával, az elmegy például sétálni a napsütésben, és megnézi a frissen virágba borult cseresznyefákat, barackfákat, aranyesőt - és a boldogság, a szépség élményeivel tölti fel a szívét!

2014. március 27., csütörtök

Amit nem tettél meg 30 évesen!

Egy felmérést olvastam azzal kapcsolatban, hogy vajon mi az a tíz dolog, amit az emberek nagyon megbánnak, ha nem kezdték el megtenni harminc éves korukban. A következő eredmény született - nem fontosági sorrendben.
  • Már 30 éves korban el kellett volna kezdeni gondolni a nyugdíjas évekre, félretenni a fizetésük 10 százalékát, de legalábbis visszafizetni a tartozásokat. Egy válás vagy egy súlyos egészségügyi probléma teljesen csődbe viszi a legtöbb embert - miközben az az ötvenéves nő, aki harmincévesen nagyon keveset keresett és egyedül nevelte két gyerekét, e de már figyelt arra, hogy a kevésből is spóroljon, mára stíbil anyagi helyzetben lehet.
  • Arra figyelmeztetnek minket az idősebbek, hogy nem vagyunk felkészülve arra, hogy a testünk milyen gyorsan le tud robbanni, s hogy azért nehéz ezzel szembesülni, mert nem akarjuk észrevenni a változásokat. A legtöbben azt mondták: "Ha visszamehetnék az időben, egészségesebben étkeznék és sportolnék."
  • Ne toleráljunk olyan embereket, akik rosszat tesznek nekünk, akármilyen téren. Pénzügyi okokból se, érzelmi okokból se, sőt, a gyerekek vagy az elvárások, szabályok miatt se. Nem szabad olyanokkal barátkozni, akik valamilyen módon károsan hatnak ki az életünkre, viszont erősíteni kell a kötelékeket az építő hatású emberekkel.
Ez volt a három legfontosabb...

(forrás: Mark Manson)

2014. március 26., szerda

Erőszak

"Erőszak segítségével elérhetővé válhatnak bizonyos célok, de mindig valakinek a kárára, sérelmére. Bár ily módon megszüntethetünk olykor egy problémát, ám máris teremtettünk helyette egy újat. A gondok, a konfliktusok végleges megoldásában leghatékonyabban az emberi értelem, megértés és a kölcsönös tisztelet segíthet." - a Dalai láma

De vajon ki mit ért erőszak alatt?

Ranschburg Jenő szerint "Erőszak minden olyan szándékos cselekvés, amelynek indítéka, hogy nyílt vagy szimbolikus formában valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet vagy fájdalmat okozzon."

Na de akkor mi van azzal az erőszakkal, ami nem akar "valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet vagy fájdalmat okozni", hanem bizonyos érdekek szerinti eredményeket akar elérni mások által?

Dr. Figula Erika tanszékvezető tanár, pszichológus szerint erőszak akkor mondható ki, ha "van igazolható szándék + van látható cselekmény + ez a cselekmény normasértő". Na de a tanárnő vajon figyelembe veszi-e, hogy a normák társadalmanként és felekezetenként nagyon is eltérőek lehetnek? Ami az egyik nép esetében kegyetlenség, azt más nép éppenhogy normának tart; ami az egyik vallás követői szemében népirtás, az a másik vallás szerint a hitet terjesztő, jószándékú keresztes háború. És kérdés az is, hogy mit értünk látható cselekménynek? A mellőzéssel elkövetett erőszak vagy a szóbeli erőszak biztos hogy látható cselekménynek számít?

Én inkább úgy érzékelem, hogy erőszaknak az nevezhetjük - persze mindenki mindent úgy nevez, ahogy akar -, ha valakit az akarata ellenére ráveszek, rákényszerítek valami "olyanra" (cselekedet, dolog, stb.), amit ő nem akar megteni v. nem tenne meg önszántából. Akár fizikai, akár lelki ráhatással tenném is ezt. Én ezt értem alatta.

2014. március 23., vasárnap

Chi-futás

Nos, megtettem. Kihagytam vagy másfél évet a kocogásból, és két hete újrakezdtem. Száz métert bírtam körülbelül, és majd meghaltam. Ezt megismételtem háromszor. (Négyszeres majd-meghalás az már eléggé hullamerev állapot - legalábbis lelkileg padlóra teszi az ember önbizalmát.) Nohát, hirtelen ötlettől vezérelve megvettem újra, harmadszorra a Chi-futás könyvet (kétszer kölcsönadtam, de nem kaptam vissza), és belevágtam. Egy szombat alatt végigolvastam, majd első napra sikerült a három kilométert végigkocognom, lassú, és bár könnyed, de kellemesen elfárasztó tempóval. Ekkor határoztam el, hogy kipróbálom a metronómot. Először azt töltöttem le a telefonomra, majd a Chi running alkalmazást (Google Play, kb 600 Ft). Második napra a metronóm és a fókuszok segítségével 5 kilométert futottam le, kocogásnál gyorsabb iramban, 31 perc alatt. Nem fulladtam ki, nem fáradtam el, csak jól megáztam, úgyhogy ténylegesen is feltöltődve abbahagytam és indultam a zuhany alá.

2014. március 22., szombat

Gyakorolj

Tetszik ez az idézet, nagyon tanulságos.

"Kelj fel minden nap és gyakorolj, annyit, amennyit csak akarsz. Lehet, hogy eszel majd aznap, lehet, hogy koplalni fogsz. Talán lesz fedő a fejed fölött, de az is lehet, hogy nem. A következő reggel, kelj fel, és gyakorolj, annyit, amennyit csak akarsz. Lehet, hogy eszel majd aznap, lehet, hogy koplalni fogsz. Talán lesz fedő a fejed fölött, de az is lehet, hogy nem. Csak gyakorolj, és minden más jön majd!"

(David Williams)

2014. március 18., kedd

Életinduló 5.

Azt a dalt vagy zenét hívhatod Életindulódnak, amit ha meghallasz, azonnal jobb kedved lesz és felpattansz még a legmélyebb depressziódból is, hogy táncolj vagy énekelj, vagy mindkettőt - és örömmel, élettel töltsd meg a lelked.

Íme, az ötödik számú életindulóm, amelyet Terence Hill filmjében, A keményfejű-ben hallottam először:


2014. március 17., hétfő

Lehet

Mindenki, akivel találkozol, tud valamit, amit te nem.

Ez az idézet Bill Nye-től származik, és engem nagyon elgondolkodtatott. Annál is inkább, mert van egy kedvenc idézetem Richard Bach-tól, amihez ez a fenti gondolat nagyon illik:

Minden ember, minden apró mozzanat, életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll.

Tehát rajtam áll, hogy hogyan kezelem ezt a találkozást.

Lehet, hogy megsértődöm, mert tud valami olyat, amit én nem tudok, és ez sérti az önérzetemet, ez lekicsinyít engem.

Lehet, hogy irígykedem, mert tud olyan dolgot, amit én nem, és szeretném azt érezni, hogy én mindent tudok, mindenhez van elég ismeretem, mindenhez hozzá tudok szólni valami fontosat és értékeset - vagy olyant, amit mások érdekesnek tartanak. Vagy amitől mások ENGEM érdekesebbnek tartanak.

Lehet, hogy örülök a találkozásnak, mert bővíthetem az ismereteimet, kérdezhetek és választ kaphatok valakitől, és ezáltal bölcsebbé válhatok, vagy jobban megismerhetek valakit, esetleg jobban megismerhetem önmagamat. A tájékozottságomat, a reakcióimat, a lelki állapotomat.

Lehet. Rajtam áll.

2014. március 16., vasárnap

Ki minek gondol, az vagyok annak

Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz, hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt saját magadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod:
Szemem tavában magadat látod.

(Weöres Sándor)

2014. március 14., péntek

Életinduló 4.

Azt a dalt vagy zenét hívhatod Életindulódnak, amit ha meghallasz, azonnal jobb kedved lesz és felpattansz még a legmélyebb depressziódból is, hogy táncolj vagy énekelj, vagy mindkettőt - és örömmel, élettel töltsd meg a lelked.

Íme, a negyedik számú életindulóm, amely George Harrison örökérvényű dala:


2014. március 13., csütörtök

12 egyszerű szabály az élethez

  • Szeretnél lelkesedést? Akkor lelkesedj magad is!
  • Változást akarsz? Változtass te magad is!
  • Szeretnél megbocsátást? Légy megbocsátó te magad is!
  • Szeretnél nagyobb önállóságot? Akkor te is adj önállóságot másoknak!
  • Szeretnéd, hogy meghallgassanak? Hallgass meg te is másokat!
  • Elismerést szeretnél? Ismerd el te is mások teljesítményét!
  • Azt akarod, hogy tiszteljenek! Te is adj tiszteletet másoknak!
  • Jutalmat szeretnél? Jutalmazz te is másokat!
  • Segítséget szeretnél? Te is segíts másokon!
  • Hálára vágysz? Légy hálás te is!
  • Vezetésre vágysz? Akkor vezess te is másokat!
  • Többet akarsz? Adj többet te is!
(forrás: motivator.ma)

2014. március 11., kedd

Ki az optimista?

Egy népszerű magazin szerint "Az optimista szerint a világ és az emberek jók. Abban hisznek, hogy a dolgok végül rendeződnek – mint az átlagos filmekben, melyek sikerének kulcsa, hogy a társadalom, az emberek vágynak a happy end-re."

Olvastam valami hasonlót egy buddhista tanítótól is, aki ezt kifogásolta az optimista emberekben, és kifejezte azt a véleményét, hogy az optimizmus butaság, mert eltakarja a valódi lényeget.

Mindkettő tévedés: a fenti idézet éppen hogy nem az optimista, hanem az idealista embert mutatja be, aki a rózsaszín ködben él, nem veszi tudomásul a világ működését, mert abból csak a kívánt eredményű, "áldásos" dolgokat veszi észre, és a nem-kívánt eredményű, "nem áldásos" dolgokat vagy letagadja, vagy "áldásosnak" titulálja. Igen, ez az idealista, aki ideálok szerint éli az életét. Nem mondanám őt sem ördögtől valónak, mert számára a világ mindig szép lesz, de persze megoldásokat sosem fog találni semmire, mert hogy megoldandó feladatokat sem ismer, az előbbiekből kifolyólag.

Az említett magazin így folytatja: "Minden ember optimista valamennyire, ám azok élnek valóban optimista életet, akik képesek gondolataikban a rosszat jóra fordítani, ami egy idő után, megfelelő mennyiségű gyakorlás után, azt eredményezi, hogy kevesebb negatív gondolatuk lesz, nem foglalkoznak apró, bosszúságot okozó dolgokkal, szemüket az élet következő lépésére szegezik, és abban bizakodnak, hogy az jó lesz."

Nos, ez szintén az idealista embert írja le. Az otimista ellenben azt nézi, hogy a dolgok és történések milyen tanulsággal szolgálnak, milyen lehetőségeket, tanulságokat, milyen változtatási módokat kínálnak, "szemüket az élet következő lépésére szegezik", de nem azért, mert "abban bizakodnak, hogy az jó lesz", hanem mert az előbbi tanulságok alapján tesznek érte, hogy az jó legyen, és a kívánt eredményeket megközelítő végkifejletet hozza. Az optimális megoldásokat keresik mindennel kapcsolatban.

Folytatás: "Az optimista ismeri önmagát, felméri lehetőségeit, ennek megfelelően választ célt. A pesszimista ezzel szemben olyan célokat tűz ki maga elé, amiket nagy valószínűséggel nem tud elérni. Úgy él, mint aki arra keres igazolást, hogy a világ nem jó, és nem is lesz az. A pesszimista ember szeret pesszimista lenni. Tehát, igaz a mondás: aki nyavalyog, de nem változtat, annak még nem fáj eléggé!"

Nyilvánvalóan nem igaz, hogy a pesszimista olyan célokat tűz ki maga elé, amiket nagy valószínűséggel nem tud elérni. Egyszerűen vannak ilyen és olyan céljai is, de lemond az erőfeszítésekről, mely a célok eléréséez segítené őt, hiszen "úgy sem fog sikerülni", vagy "nem éri meg". Az viszont igaz, hogy ez egy választás, tehát én döntök, hogy pesszimista, optimista, vagy idelaista vagyok, de tudni kell hozzá, hogy ebben a hitrendszerünknek és neveltetésünknek igen nagy szerepe van.

2014. március 10., hétfő

Mandala

Egyre többet hallom megint a mandala szót, és általában abban az összefüggésben, hogy "elvégeztem egy tanfolyamot - Reikit, akármi más ezoterikusat - és most mandalákat festek".

Ha megkérdem, hogy ezt hogy értsem, rendszerint a válasz az, hogy "tudod, a kör alakú színes képeket". És ehhez hasonlók. De még senki sem tudta elmondani, hogy ez mit is jelent valójában. Olyat már mondtak, hogy "valamiféle kreatív meditáció". Nem vagyok szakértő a témában, de valamennyi hiteles ismeretem van a buddhista tanulmányaim kapcsán.

A New Age divathullámának egy kedvelt témája, hogy színes, kör alakú vagy csúcsára állított szögletes képeket mandalának neveznek, és az elkészítését kiemelkedő művészetnek tartják. Kétnapos hétvégi szeminárium és némi tandíj után bárki szakértő mandalakészítőnek mondhatja magát.

De mi is a mandala valójában? A szó a szanszkrit nyelvből származik. Jelentése: kör, ív, körszelet, korong. A mandala a kozmosznak - pontosabban a vallási világképnek vagy a Tiszta Földnek - illetve különféle istenek birodalmának a hindu vagy buddhista vallási ábrázolása.

A jógik az elmélyedést segítő eszközökkel szilárdan tarthatják tudatukat a meditációjuk tárgyán. Ilyenek a test- és kéztartások (mudrák), a hangok (mantrák), a kézbe vehető tárgyak (pl. a mala), illetőleg a "mennyországok" különféle képi ábrázolásai, azaz a mandalák. Az elkészítési folyamata maga is egyfajta meditatív szertartás. Az aprólékos gonddal történő elkészítés az ember tudatában mintegy felépíti az ideális vallási világképet, s ezzel pozitív benyomásokat ültet el a tudatban. A folyamat végén a mandalát elsöprik, s ezzel a túlzott ragaszkodástól való mentességet és az anyagi dolgok mulandóságát jelképezik.

Tehát nem attól mandala valami, hogy szép, színes és kör alakú (minthogy vannak pl. négyszögletű mandalák is - sőt, alapvetően a négy égtájat is be kell hogy mutassák a négy oldalú alakzattal a körön belül), és hogy jól mutat a falon bekeretezve.

2014. március 9., vasárnap

Vadászat

Láttam a tv-ben Bodrogi Gyula házát, s tudomásul kellet vennem, hogy az az ember, akit egy nagyszerű színésznek tartok, abban leli az örömét, hogy kedvtelésből állatokat gyilkol meg. Nem azért, mert éhes, s mert nincs mit ennie, vagy nincs más lehetősége – hanem kedvtelésből, szórakozásból, élvezetből.

Örömet okoz neki az, hogy védtelen állatokkal szemben állva, csőre töltött fegyverrel, rendelkezhet azok életéről vagy legfőképpen haláláról, és büszkén mesél az ezzel kapcsolatos élményeiről.

Szeretném ha mindenki tisztán láttná, hogy a vadászat a vadakkal való foglalatoskodást, gondozást, etetést, gazdálkodást jelenti, s elég szerencsétlen, hogy manapság a vadászat szót a vadak lelövésével azonosítják. Magyarországon 50 000 vadászengedély van forgalomban, miközben az 50 000 ember 99%-a valójában lövész, sőt, orvlövész, semmi több.

Gerald Durrell-től olvastam többtucatnyi könyvet, azok egyike volt a "Vadászat felvevőgéppel". Mennyire más hozzáállás, s mennyi mindent tett ez az ember a vadakért! Ő igazi vadász, a szó legnemesebb érelmében!

2014. március 8., szombat

Nem kis feladat

Az ember időnként hajlamos arra, hogy a fellegekben szárnyaljon, és úgy érezze, meg tudná váltani a világot - éppenséggel a jógán vagy a meditáción keresztül. Ám a világ megváltása is egy lépéssel kezdődik, önmagunk megismerésével, tökéletesítésével és fejlesztésével. Ezzel szembesülök magam is, mikor arra gondolok, éppen milyen nagyot léptem előre annak megértésében, "ahogy a dolgok vannak" - miközben azt is be kell látnom, sokszor társaim orromra koppantása révén, hogy egy tízezer mérföldes útnak mindössze az első lépéseit tettem meg csupán.

Ezek az első lépések a megismerés, önmagam megismerése, és a kapcsolataim megismerése és alakítása terén történnek meg, még mielőtt a világ megváltásának gondolata túlságosan is befészkelné magát a fejembe. Jelentős előrelépések és még jelentősebb pofonok lehetőségét rejti a megismerés folyamata, ami valamilyen misztikus módon - persze, mitől is lenne misztikusabb, mint bármi más az életben - a rendszeres gyakorlás hatására sokkal intenzívebben bukkan föl az életemben.

És ilyenkor az ember érezheti magát akármilyen elkötelezett gyakorlónak, a problémák - vagy feladatok - nem oldódnak meg egyetlen csettintésre. A gyakorlás nem választható külön a mindennapi élettől. Mindkettő kihívásait meg kell oldani ahhoz, hogy az előbbrelépés bármelyik szinten maradéktalanul megtörténjék. Nem kicsi és nem könnyű feladat.

2014. március 7., péntek

10 ok arra, hogy miért ne nézzünk híradót

Az emberek tudatossága erősen szelektáló, így például hellyel-közzel tudatosan meg tudják választani az ételeiket, amit esznek, azonban azt, hogy milyen gondolati energiát engednek be a tudatukba - vagy a "szívükbe" -, már sokkal kevesebb embernek okoz fejtörést. Sokszor hallunk napjainkban a televíziózás káros hatásairól, a feldolgozatlan ingereken neurotizálódó felnőttekről és gyermekekről, de a döntés, hogy egészségesek akarunk lenni vagy neurotikusan, pszihésen meg akarunk betegedni, rajtunk áll. Az információ és a lehetőség előttünk van, és a mi döntésünk, hogy odafogyelünk-e rá vagy sem. Tíz okot fogalmazott meg Rolf Dobelli, hogy miért ne nézzünk híradót, és miért ne olvassunk híroldalakat.

1. Félrevezetnek bennünket - A hiba az, hogy a hírek nem az eseményre, hanem a benne résztvevő emberre fókuszálnak, így a dráma van a középpontban, nem a probléma. Emiatt a figyelmünk nem a tényleg fontos és széles rétegeket érintő dolgokra fókuszál.

2. Irrelevánsak – Kérdezzük meg magunktól, hogy az elmúlt egy évben befogadott, körülbelül tízezer hírből hányra emlékszünk, ami segített jobb döntést hozni az életünkben vagy a munkánkban. Beláthajuk vajon, hogy a hírek többségére nincs szükségünk?

3. Nincs magyarázó erejük - A hírek az események felületét kapargatják, s nem segítenek a történések mélyebb megértésben, így problémákkal halmoznak el mindket, megoldások nélkül, s ez erősen neurotizálja a hallgatókat. Sőt, minél több apró hírt fogadunk be, annál kevésbé látjuk az összképet.

4. Mérgezőek – A hírek folyamatosan ingerlik a limbikus rendszerünket, több glucocorticoid termelődik a pánikra okot adó történetek hatására, ez rontja az emésztést, gátolja a növekedési hormonokat, és nyitottabbá tesz a fertőzésekre. További mellékhatás lehet a félelem, az agresszió, a csőlátás kialakulása, és az érzéketlenebbé válás.

5. Növelik a kognitív hibák lehetőségét - Az ember hajlamos az új információkat úgy értelmezni, hogy a korábbi meggyőződései ne változzanak. Ez túlzott magabiztossághoz, ésszerűtlen kockázatvállaláshoz és a lehetőségek félreértelmezéséhez vezethet. Az is jellemző, hogy egyszerű magyarázatokat konstruálunk a történésekhez, még akkor is, hogyha azok a valóságtól távol állnak.

6. Gátolják a gondolkodást - A gondolkodáshoz megszakítás nélküli időre és koncentrált figyelemre van szükség. A hírek folyamatosan félbeszakítják a gondolati folyamatainkat, s folyamatosan feldolozatlan ingerekkel bombázzák a tudatunkat.

7. Olyanok, mint a drogok – Kíváncsiak vagyunk a történetek következő epizódjaira, fejleményeire, ezáltal különböző történet darabkái foglalják le figyelmünket párhuzamosan, amelyekhez újra és újra vissza kell térnünk egy következő dózisért.

8. Pazarolják az időnket – Ha csak naponta kétszer megnézzük az interneten a híreket, este pedig valamelyik híradót, már akkor is hetente egy fél napot elfogyasztunk az életünkre alig ható hírek dózisából. Vajon lehetne-e ennél jobban befektetni ezt az időt?

9. Passzívvá tesznek bennünket – A hírek többsége olyan eseményekről, történésekről szól, amit nem tudunk befolyásolni. Mindez tanult tehetetlenséghez vezet, aminek kövtkeztében hajlamosabbak leszünk egy pesszimistább, érzéketlenebb, szarkasztikusabb és fatalistább világlátásra.

10. Kiölik a kreativitást – A már ismert dolgok korlátozzák kreativitásunkat. Az agyunknak sokféle eltérő dologgal kell találkoznia, hogy új kapcsolatokat hozzon létre gondolatainkban. Ralf Dobelli szerint a kreatív ismerősei közül egyik sem számít nagy hírfogyasztónak.

Következtetésként, természetesen szükség van a társadalomban újságírásra, de nem lebutított, egyszerűsítő hírekre, hanem feltáró jellegű cikkekre, képi híradásokra, okokkal és magyarázatokkal, lehetőségek bemutatásával. Középút lehet, ha a saját érdekünkben lecsökkentjük a sokkoló hírfogyasztásunkat, viszont az építő jellegű, valóban tájékoztató, informáló jellegű hírcsatornát nyitva tartjuk, így nem vágjuk el magunkat egy pozitívabb világ eseményeitől.

(forrás: tudnodkell.info)

2014. március 6., csütörtök

Életinduló 3.

Azt a dalt vagy zenét hívhatod Életindulódnak, amit ha meghallasz, azonnal jobb kedved lesz és felpattansz még a legmélyebb depressziódból is, hogy táncolj vagy énekelj, vagy mindkettőt - és örömmel, élettel töltsd meg a lelked.

Íme, a harmadik számú életindulóm:


2014. március 5., szerda

Én az ebihalakkal vagyok

Óriási gondolat! Egy nagyszerű könyvet olvasok éppen, ami az iskolákról és a nevelésről szól, illetve a közoktatási rendszer állapotáról, módszereiről és céljairól.

Néhány idézet:

"Mi az ebihalak pártján vagyunk!"

"A gyermek nem egy tökéletlen felnőtt, gyermeki létének megvannak a maga törvényszerűségei, amelyek szerint élnie kell."

"Egy ebihal elégséges önmagának, s működése éppen olyan tökéletes, mint a békáé; nem tökéletlen, nem egy elégtelenül működő béka tehát."

"Vagyis ha ebihal-tenyészetünk van, s tudjuk, hogy ezek a kopoltyúval lélegző halacskák idővel majd tüdővel fognak lélegezni, s majd kimásznak a szárazföldre - eszünkbe ne jusson minden nap egy kis időre kivenni őket a vízből fejlesztés címén. Nagy valószínűséggel, ezek a túl korán kivett halacskák el fognak pusztulni."

Nooormális...?

Egy idézet a hétfői jegyzetemhez:

"Amit csinálnom kell, csak az tartozik rám, nem pedig az, hogy mit gondolnak erről az emberek.

Ez a szabály - amelyet követni egyformán nehéz mind a valós, mind pedig a szellemi életben - elégséges a nagyság és a középszerűség megkülönböztetéséhez. Már csak azért is nehéz követni, mert mindig ott találod azokat, akik azt gondolják, jobban tudják nálad, hogy mi a kötelességed.

Könnyű a világban a világ véleménye szerint élni, s könnyű a magányban a saját véleményünk szerint; de nagy embernek csak az nevezhető, aki tökéletes nyugalommal képes a tömegtől körülvéve is megőrizni az önálló ember függetlenségét."

(Ralph Waldo Emerson)

2014. március 4., kedd

A Tao hallgat

Az igazi taoisták, vagy más vallások úgynevezett misztikusai, vagy akár a nem istenhívő misztikusok, közvetlenül érzékelik azt, amit ők Taó-nak (mások Istennek, természetnek, abszolútumnak, kozmikus tudatnak) neveznek, ugyanúgy, ahogy a zenész közvetlenül érzékeli a dallamot. A zenésznek nem kell „hinnie” a dallam létezésében vagy elfogadnia valamilyen szent hatalom kinyilatkoztatását: neki nyilvánvalóan közvetlen élménye van magáról a dallamról. Ha már egyszer hallotta a dallamot, lehetetlen, hogy valaha is újra kételkedjen benne.

A keresztényeknek mindenképpen meg kell győzniük a pogányokat és az ateistákat Isten létezéséről, hogy lelküket megmentsék a kárhozattól. Az ateistáknak mindenképpen meg kell győzniük a keresztényeket arról, hogy az istenhit nem több gyerekes, primitív babonánál, amely csak árt a társadalmi haladásnak. Így aztán üvöltöznek, egymás torkának esnek, vég nélkül csatáznak. Míg a taoista bölcs békésen üldögél a folyó partján egy verseskötet, egy pohár bor, vagy néhány ecset és paletta mellett. Átadja magát a tao élvezetének, és egy cseppet sem izgatja, létezik-e egyáltalán a tao. A bölcsnek semmi szüksége rá, hogy bizonyítsa a tao létezését, teljesen leköti annak élvezete.

(Raymond M. Smullyan: A tao hallgat)

2014. március 3., hétfő

Ki a normális?

Nem normális, hogy nekem ebben a helyzetben jó kedvem van. Ezt megkaptam egy ismerősömtől. De ki az, akire azt mondhatjuk, hogy normális?

A hétköznapi gondolkodás szerint az, aki a normáknak megfelelően viselkedik, aszerint néz ki, fejlődik, tanul, és sorolhatnánk a normális ember jellemzőit. Jellemző a normákra vonatkozóan a normatív elvárás, így a norma egyben meghatározza a helyes magatartást, és annak követését várja el. Vannak persze jogi normák, és vannak erkölcsi normák is - és itt figyelembe kell venni, hogy az erkölcsi normák például csoportonként, közösségekként, népenként eltérhetnek egymástól. Sok esetben azt gondoljuk, hogy ha valaki nem normális, az valami rosszat, elítélendőt jelent.

A helyzet az, hogy én nem vagyok normális. Rengeteg olyan norma van, amit nem akarok elfogadni a saját életemre vonatkoztatva.

Vannak köztük persze olyanok, jogi normák, amelyeket pl. az alaptörvényünk rám nézve kötelezőnek mond ki, de egy józanul gondolkodó ember esetében ezek a paragrafusok esetleg erősen megkérdőjelezhetőek.

Vannak olyan erkölcsi normák, amelyeket például a kiemelt pozícióban lévő egyházak határoztak meg, és mindenkire kötelező érvényűnek szeretnének elfogadtatni, de a józan paraszti erkölccsel szemben nem biztos, hogy ezek megállják a helyüket.

Vannak olyan normák, amelyeket egyszerűen a társadalmi elvárások támasztanának az emberekkel szemben, de nem biztos, hogy ezek mindenkinek egyformán jók, egyformán hasznosak, vagy egyformán fontosak.

Norma várhatja el és írhatja elő például azt, hogy tiszteljem egy ország köztársasági elnökét, miniszterelnökét, vagy valamely politikusát. Norma várhatja el, hogy ne beszéljek vissza és engedelmeskedjek egy rendőrnek. Csakhogy tiszteletre nem lehet kötelezni az embereket, a tiszteletet csak kiérdemelni lehet.

Normális az, ha egy ember elmegy a temetésre, de az nem normális, ha otthon, egyedül szeretne leülni és elbúcsúzni a meghalt szeretteitől. Pedig kinek mi köze van hozzá, hogy ő hogyan rendezi le ezt a helyzetet magában-magával? Ha törne-zúzna egy templomban, az természetesen másra is tartozna.

Normálisnak mondható az manapság, hogy ha valakit hívnak mobiltelefonon, az vegye fel a mobiltelefonját. Esetleg szóvá is teszik, hogy "hívtalak, miért nem vetted fel a telefont?" - Miért? Mert például nem akartam, mással voltam elfoglalva. "Írtam neked egy e-mailt, elolvastad vajon? Mert hogy nem válaszoltál!" - Igen, elolvastam, és nem is akartam válaszolni, majd válaszolok az arra alkalmas időmben.

Normális az, hogy a fiatalok - sőt, a gyerekek - egész nap a mobiltelefonjukkal játszanak és facebook-oznak, és hogy az otthon töltött időt a számítógépükkel osztják meg - a családjuk helyett.

Manapság, ahogy tapasztalom, nem az a normális, aki nem néz tévét, nem hallgat híradót, és helyette a gyermekével játszik vagy a feleségével beszélget, hanem az, aki az estéket a tévé előtt tölti, és reagálni tud a napi politikai és bulvárhírekre. Nem akarok normális lenni.

A pszichoanalízis szerint az ember "konfliktusos lény", akiben feloldhatatlan ellentét feszül a természetes szükségletei, a mindennapos magatartása és a társadalmi elvárások, közösségi normák között.

Konfliktus. A munkahelyemen tartottunk egy "nevető jóga" órát. A lényege röviden az, hogy aki megpróbál minden ok nélkül másokkal együtt nevetni, annak feloldódnak a gátlásai és szabadon áradhat lelke mélyéből a jókedvű nevetés. Voltak, akik nem tudtak feloldódni, nem voltak képesek kicsit játszani, "bohóckodni", csak úgy nevetni egy jó, és voltak páran, akiknek ez egészen jól ment. Nekem a kolléganőm - aki normális -, azt mondta rám, mikor szóba hoztuk másnap a nevetést, hogy nekem pszichiáterhez kellene mennem. Mert hajlandó voltam részt venni a nevető játékban. Nem akarok normális lenni. :)

2014. március 1., szombat

Életinduló 2.

Azt a dalt vagy zenét hívhatod Életindulódnak, amit ha meghallasz, azonnal jobb kedved lesz és felpattansz még a legmélyebb depressziódból is, hogy táncolj vagy énekelj, vagy mindkettőt - és örömmel, élettel töltsd meg a lelked.

Összegyűjtöm tehát az életindulóimat - folytatásként íme, a második számú: