2015. augusztus 5., szerda

Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát

Egy olyan témáról szeretnék írni, amit sokan úgy értelmeznek, mint az élet működésének az alapját - és amit sokan félreértenek, vagy valamiféle ezoterikus humbugnak tartanak. Ha ugyanis megértjük az élet működését, képesek leszünk mindenben a lehetőséget és az előrelépést meglátni, annak érdekében, hogy megélhessük az élet örömteliségét. Képesek leszünk felelősséget vállalni a saját életünkért, s képesek leszünk tervezni és tenni a saját eredményeinkért.

Ezt a gondolatot évekkel ezelőtt kifejtettem a wikipédián, ott írtam egy szócikket róla,most onnan veszem át, egy picit hozzátéve a jelenlegi tudásomat. Indítékként arra hivatkozom, hogy mostanában nagyon sokszor találkozom a "mosom kezeimet" hozzáállással és a "sült galamb várásával", amikor emberek a kedvező külső körülményekre várnak, és a kedvezőtlen külső körülményekre hivatkoznak.

Az ok-okozat fogalmát világszerte minden hagyományban fellelhetjük. Legismertebb formájában, mint a karma fogalma, Indiából ered, az indiai vallásokból és a buddhizmusból. A jelentése ok-okozat viszonyára utal, s azt fejezi ki, hogy csak tőlünk függ, mi történik velünk: előző gondolataink és cselekedeteink hozták létre jelenlegi állapotunkat, s életünk minden pillanatában - így éppen most is - a jövőnk magjait ültetjük el.

Nem a tőlünk független sors, nem egy felettünk uralkodó istenség, és nem a véletlenszerűség döntenek tehát életünk eseményei felől, hanem minden esetben az ok-okozati összefüggések.



Természetesen nem kell ilyen messzire mennünk, a magyar hagyományban a ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát, vagy másként amilyen az adjon isten, olyan lesz a fogadj isten, mind ugyanazt jelenti, mint amit a karma.
  • Könnyű belátni, hogy aki a sorsban vagy az eleve elrendelésben hisz, annak teljességgel értelmetlenné válik élete minden szándéka és erőfeszítése. Hiszen mi értelme lenne egy vizsgára tanulni, egy előadásra vagy egy fontos eseményre készülni, egy termékfejlesztésbe fogni, ha úgyis az fog történni, amit valahol valamilyen hatalom már előre elrendelt? Minden valamire irányuló szándékunk és cselekedetünk értelmét veszti és a céltalanságba vész így.
  • Ha valaki úgy gondolja, hogy lesz ahogy lesz, a szerencse kiszámíthatatlan, véletlenszerű történéseken alapul, ugyanarra a következtetésre juthat: mi értelme lenne akkor bármely erőfeszítésnek, tapasztalatnak, tanulságnak, ha úgyis a véletlenszerűség vagy a szerencse fogja eldönteni a dolgok kimenetelét.
  • Sokan egy istenségtől vagy egyetlen Istentől várják a mindennapi megoldásokat. De tudhatja-e bármelyikünk bizonyosan, hogy cselekedete eléri-e célját, hogy az az istenség vagy egyetlen Isten úgy fog a dolgok felett dönteni, kénye-kedve szerint, hogy a szándékunk beteljesül? Ha pedig nem tudhatjuk ezt, van-e még értelme gyakorolni, tanulni, fejlődni, dolgozni, mikor úgyis egy tőlünk független döntés tesz majd pontot a folyamat végére - akár attól függetlenül, hogy mi mennyi tényleges energiát fektettünk a felkészülésbe? Mennyire értelmes és intelligens dolog valaki más kényére-kedvére alapozni az életünk megvalósítását, úgy, hogy soha semmiben nem lehetünk biztosak?
Mindezekben, az itt felsorolt elképzelésekben csupán csak hihetünk – ezért is nevezzük őket hit-nek, hit-elveknek. Nem is beszélve azokról, akik egyszerre hisznek egy Istenben és az eleve elrendelésben, esetleg még a véletlenszerűségekben is.
  • Az ok-okozat törvénye a hit fogalmától teljesen különböző jelentéssel bír: a bizonyosságon, a tapasztaláson alapul, a tettek és eredmények folyamatának megértésén, s ezáltal válhat a legnagyszerűbb szövetségesünkké!
A keleti hagyomány szerint egyetlen bizonyosság van az életünkben, az pedig az ok-okozat törvénye, a ki-ki a maga szerencséjének a kovácsa, vagy idegen szóval: a karma. Minden más, a sors, a véletlenszerűségek, az eleve elrendelések, az istenségek – csak bizonytalan hitelvek, amelyek nem adhatnak szilárd támpontot az életünkben, nem adnak valódi biztonságot, bizonyosságot, csupán csak éppen hogy a bizonytalanságból eredő reménykedést.

Akkor kaphatunk az élettől valódi biztonságot, ha a dolgok alakulása tőlünk függ, alakítani is van lehetőségünk őket, valamint ezeken változtatni is mi magunk vagyunk képesek. Ezt pedig az ok-okozat törvénye teszi lehetővé.

Ha megteszem, ami tőlem telik, a lehető legjobb tudásom szerint, és a tapasztalatokból hajlandó vagyok tanulni, majd ezáltal fejlődni és legközelebb jobban teljesíteni, akkor képes vagyok az ok-okozat törvénye szerint élni és egyre sikeresebbé válni, vagyis felelősséget vállalni a saját életemért.

De ha azt mondom, hogy nem rajtam múlt, így volt megírva, nem tehetek róla - még ha vannak is rajtunk kívüli okok a folyamatban -, az azt jelenti, hogy nem vagyok képes leszűrni a tanulságot, nem akarom megismerni és kezelni a rajtam kívüli okokat, nem vállalom a felelősséget.

A rajtunk kívüli okok bármikor és mindig jelen lehetnek az életünkben, és ezek megismerése és a kezelésük megtanulása szintén karma: ok-okozat. Ha erre nem vagyok hajlandó, nem leszek képes legközelebb jobban és hatékonyabban teljesíteni. Bezárom magam előtt a siker kapuját - és nincs értelme annak, amit csinálok. Ezért is tartják úgy, hogy hibázni: kell. Mert anélkül képtelenség viszonyítási pontokat kialakítani, tapasztalatokat szerezni és tanulni, vagyis fejlődni.

Vállaljuk hát a felelősséget a tetteinkért, önmagunkért és az eredményeinkért!

A Hahota Jóga módszere úgy kapcsolódik ide, hogy a gyakorlása során megtanuljuk, hogy a pozitív lelkiállapotunkat ne pusztán a külső okoktól tegyük függővé, hanem magunkban hozzuk létre a derű magjait, és azt terjesszük ki a környezetünk irányába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ha építő szándékkal teszed, szólj hozzá bátran a bejegyzéshez!